Házasság kérdés fiúk, lányok?

Hadd ne tartsak már itt nyelvtanórát! Azt 6 EFt-ért tartok - fejenként!

A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.

# 33/42

Ne tarts nyelvtanórát, erre való a helyesírás ellenőrző és a szerkesztőm. A tudásod mára értéktelen. Viszont hozzá segít, hogy maradj a nyomorodban. :D

6 EFt

Majd magyarázd meg, hogy ez mitől helyes alak. Adok érte kétszázat.

Tapasztalattól függ. Az első komolyabb kapcsolatomnál 5 év kellett (4 év együttéléssel), hogy el tudjam dönteni, hogy ezt bizony nem akarom. A másodiknál egy év együttélés után már pontosan tudtam, hogy nem akarom.

Mi változott? A tapasztalat. Rengeteget tanultam az első kapcsolatból, ami hibát ott elkövettem, elnéztem, a másodiknál már nem.

Most a harmadik komoly kapcsolatban élek 4 hónapja (kezdettől fogva együtt élünk). Ha megkérne a párom, azonnal igent mondanék. Ismerem már magam, tudom hogy mi az, amit figyelnem kell a másikban, nem kell éveket várnom, hogy el tudjam dönteni, hogy ő kell-e.

Ő persze meggondoltabb, de bízom benne, hogy egy-két éven belül megkér. Ez körülbelül reális időtartam is.

25N

Nem olvastam kommenteket

Ha 25 évesen talizunk, akkor 2 év...ebből 1 év együttélés...ekkor kb a lánykérés

többet nem várnék, ah egyforma a jövőképünk, ha nem egyforma, akkor meg minek vagyunk együtt?

/amúgy nálam nem aktuális, mert mar ferjnél vagyok, 21,5 voltam a megismerkedéskor, lánykérés 4,5 évre volt, és 3 éve éltünk együtt, 5 évre házasodtunk.

Viszont 25 évesen vagy még később ismerkedésnél nem érzem reálisnak már az ilyen hosszú várakozást/

Azért mert én nem szeretnék 30 év felett gyereket szülni,vagy akkor elkezdeni ezen gonolkodni...

Mert 25 évesen már nincsenek anyagi kérdések olyan jellegűen, mint alatta, a suli miatt az élet elkezdése miatt...

5 év rengeteg idő(ha gyorsan elszáll akkor is)

Jogos, hogy egy féfi enm érzi a szorítást, de egy nő, ha akar családot igen...

Azt hisszük annyira fiatalok vagyunk még, én is ezt érzem 26 évesen, de latoma környezetemben, hogy a 37 éves ismerőseim közül 2 már nem menstruál, a 30 eves unokatesómnak nem jön össze a gyerek, az édesanyám 41 évesen klimaxolt, a nagymamám is, a keresztanyám 45 évesen...

Látom azt, hogy a szüleim 50 évesek és van 2 felnőtt gyerekük, még fittek, egészségesek, most élnek igazán.

Van hozzá egészségük, míg látom a volt osztálytársamat és a szüleit, hogy azon retteg mikor veszíti el őket, már neki kell gondoskodnia róluk..stb..

És hogy mennyire szenvedett attól, hogy neki amikor gimisek voltunk már otthonülő szülei voltak, és irigykedett, hogy ki x fele együnk kirándulni, programokat csinálni a szüleinkkel...

Én nem szeretnék 60 éves lenni, amikor a gyerekemet útnak indítom az életben...

Ez csak a gyerekvállalás oldaláról.

Mint írtam én tudtam, hogy hozzámennék a férjemhez, már akkor amikor összeköltöztünk, de bem voltak meg rá a keretek, az egzitenciális, és az anyagi sem. Emiatt reális volt az 5 év... De 25 felett nem így van, addigra nem iskolába já az ember...

Ha valaki 22 évesen már dolgozik egy ideje, ott is soknak tartom az 5 évet...

Amúgy a "nagy öregek" azt vallják,mhogy akit nem vesznek el 3 év után, azt mar nem is fogják, vagy aki enm szánja el magát 3 év után, az már nem is akar...

Nem értek vele egyet ilyen fehéren feketén, de sajnos a tapasztalat igazolni látszik és így majdhogynem ténnyé válik...a kivételek pedig a szabályt erősítik, :)

Természetesen vannak, akik egyáltalán nem akarnak házasságt, ezzel nincs baj, ha ténylegesen egyik fél sem házasságpárti...az előbbi szösszenet kizárólag a házasságpártiakra vonatkozott...