Házasság kérdés fiúk, lányok?

Egy év együttélés után már éreztem, hogy hozzá akarok majd menni a páromhoz (ő volt 26, én csak 21, mikor megismerkedtünk), és benne is felmerültek hasonló gondolatok. Szerintem ha a megfelelő emberrel vagy együtt, azért nem kell 5-6 év ahhoz, hogy ezt el tudd dönteni, főleg 25 éves korod körül. Jobb esetben rendelkezik ekkor már mindenki kellő önismerettel. Baj meg aztán 10 év múlva is történhet, kb. a halálos ágyadon lehetsz csak abban biztos, hogy az igazi volt melletted.

Mi már másfél év együttélés után eljegyeztük egymást, és nem éreztük elkapkodottnak cseppet sem. Más kérdés, hogy most lesz csak az esküvőnk, a negyedik évfordulónk előtt nem sokkal (főként anyagi okok miatt), és végül is örülünk, hogy nem előbb házasodtunk, mert még inkább késznek érezzük magunkat a házasságra. De nem ilyen "jobban megismertük egymást" okból, egyszerűen csak azóta sok minden történt, átvészeltünk néhány nehezebb időszakot együtt. De ugyanígy megoldottuk volna ezeket a szituációkat házasként is, nyilván.

32: De mi alapján hiszik azt? Mert hogy a saját családjuk nem boldog, az hétszentség!

Ha még valaki csak nyomorúságot kapott a családi életformától, akkor honnét jön az az ötlete, hogy ő is folytassa a szart??

31-es vagyok

Én pl. nagyon rossz családban nőttem fel, a szüleim kb. sosem szerették egymást, volt minden, verés, féltékenykedés, elköltözés, visszaköltözés, válás, zsarolás stb.

De ez a múltam, és attól, hogy két ember ostobán viselkedett, és elszarta az életét, nekem miért kellene negatívan hozzáállnom az ilyen kérdésekhez?

Az elmúlt négy évem bizonyította, hogy a mai világban is lehet normális életet élni, csak azért tenni is kell - kezdve azzal, hogy tudsz másokban hinni és másokat szeretni. Enélkül a büdös életben nem lesz boldog családod, ilyen egyszerű. Minden más csak szájtépés, a lényeg ennyi.

Értem én, csak azt nem, hogy honnét jön az ötlet, hogy pont két ember, pont együtt lakva és pont házasságot kötve.

Mert nekem eszembe nem jutna pont ez a verzió arról a szóról, hogy boldogság.

Mondjuk nekem az is furcsa, hogy miért pont 2 kezünk van, 1 fejünk, stb., még nem tudtam megszokni.

Részben igazad van kérdező, de ez a "házasságban jobban elengedjük magunkat" felvetés is részigazság csupán.

Nem egy ismerősöm van, aki már együttélés előtt is így viselkedett, vagy épp összeköltözés után kezdett el uralkodni a párján, mert már úgyis az övé :) Pont erre jó pár év együttélés, aki annyira hajlamos az ilyesmire, az szerintem kimutatja a foga fehérjét házasság előtt is.

A házasság meg együttélés meg úgy jön a boldogsághoz, hogy a kérdés ebben a témakörben lett feltéve :D Senki nem mondta, hogy enélkül nem lehet valaki boldog...