A barátnőm azt mondta, hogy nem szeretné, ha megszoknánk, hogy együtt vagyunk, a dolgaink megszokottá válnának. Mit jelenthet ez?

Nekem mondta ezt egy pasi 1X, aztán nem is keresett, nem is találkoztunk...

Mi ezt külön szobákkal oldottuk meg a párommal. Neki is van saját élettere, nekem is, és nem vagyunk folyamatosan egy légtérbe kényszerítve. A saját szobám úgy néz ki ahogy nekem tetszik, azt csinálok benne amit szeretnék, nem kell megölni a kapcsolatot a folyamatos másikhoz való alkalmazkodással. Pl. ha ő tévét akar nézni, én meg olvasni szeretnék, akkor mindenki csinálja a saját szobájában amit akar. Aludni is csak ritkán alszunk együtt, egyrészt én nem tudok senkivel egy ágyban, zavar és idegesít, másrészt olyan förtelmesen hangosan horkol, hogy még a szomszéd szobában is füldugóval alszom. :) Nem kell egy párkapcsolaton belül sem feladni az egyéniséget, nem egészséges, amikor két emberből egy létforma lesz, amikor megszokod, hogy a másik ott van, és akkor is ott lesz ha a fene fenét eszik is. Adni kell lehetőséget a másiknak arra, hogy önmaga lehessen, meg tudjon újulni, kicsit titokzatos tudjon maradni később is, és akkor nem üt be az unalom. Nem az a kapcsolat mércéje, hogy mindent együtt csinálni, együtt létezni, ami sajnos tényleg hamar átcsap unalomba és rutinba.