Hogyan szokhatna le a hazudozásról?

Évek óta élünk szerelmi-, és immár élettársi viszonyban (is) a barátommal. Kétségtelen, hogy nem csak én őt, de ő is szeret engem. Az a baj viszont, hogy a kezdetek óta van benne egy amolyan rögeszmés hazudozás. Biztos vagyok benne, hogy nem ellenem irányul, de reflexszerűen megy neki. Egészen kicsitől kezdve egészen nagyokig. Ezek általában kiderülnek (ami nem derült ki, arról persze nem tudok), de gyakorlatilag úgy érzem magam, mintha az anyja lennék, ő meg egy kamasz lenne, aki hazudozik pusztán azért, mert neki úgy könnyebb, de engem nagyon megbánt vele, és hiába kér(t)em, hogy hagyja abba, annyira zsigerből csinálja, néha észre sem veszi magát.

Ismétlem, nem hiszem, hogy ez ellenem irányul, nehezen nyílik meg bárkinek, de nekem egyedül hajlandó jobban megnyílni, igyekszem már a hazugságok után nem hisztizni, kiborulni, mert tudom, hogy attól bedacol (ez is olyan kamaszos dolog).

Az a kérdésem, hogyan szokhatna le (direkt nem azt írom, hogy én hogyan szoktassam le, mert ezt magának kell eldönteni), honnan lehet tudni, hogy ez beteges-e? Tudom, hogy gyerekkorában volt egy olyan trauma, amit talán elfojtott, és így jön ki, hogy most 10 évvel később viselkedik kamaszként, szeretnék neki segíteni.