Le lehet szokni a hazudozásról?

Utolsó: elnézem neked ezt a kis pimaszságot, hiszen genetikailag belétek van kódolva. :)

Szóval konkrétum? Pl.: barátaim megkérdezik, hol voltam. Nem mondom el, hogy azzal a pasival találkoztam, aki már egy ideje tetszik, mert akkor ha mégse jön össze a dolog, mit felelek a további kérdésekre?? Úgyhogy azt mondom, a városban voltam, ami mellesleg igaz, csak nem fedi a teljes valóságot. Amikor az említett pasi megkérdezi, hogy miért nem megyek velük gyakrabban bulizni, nem mondhatom azt, h nincs pénzem havi egynél többször bulizni. Úgyhogy azt mondom, még ezt meg ezt meg kell csinálnom/tanulnom - amiket persze meg is csinálok helyette, tehát ez is igaz. Amikor a szüleim megkérdezik, h milyen volt a napom, nem mondhatom azt, hogy már megint hánytam a havim miatt, mert akkor halálra aggódnák magukat. Nem akarok én senki szemében tökéletesnek látszani, félre ne értsetek, de úgy érzem, jobb, ha az emberek nem tudnak mindenről. Végül is az én életem. Csak azért eléggé ott van a lelkiismeret-furdalás is mellette, ami nem egy jó dolog. Nem AKAROK hazudni, de rákényszeredem. Nem szeretem, ha olyan kérdéseket tesznek fel, amire nem tudok válaszolni, vagy nem jó a válasz és kész.

kedves uccsó, ha te úgy fogod fel a válaszomat, hogy "leseperem a kritikát", akkor tanulj meg jobban kritizálni. :)

nézd, alapjáraton örülök én az építő kritikának, de azzal, h benyomsz ide egy nagy általánosítást (ami az én esetemre éppen igaz), azzal nem sokat érsz el. nem tudok vele mit kezdeni, tényleg.