Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy tolerálnátok, ha a barátnőtök "megbolondulna"?
Kifejtem, hogy értem.
18 éves vagyok, a barátom 17.
A kapcsolatunk elején nálam egy pánikszerű korszak kezdődött. Féltem haza menni egyedül a suliból, kimenni az utcára, boltba menni. A barátom kedves volt, segített, de közölte egy veszekedésünkkor, hogy szernte nem sok fiú maradna mellettem(ez volt a lényege). Engem az akkor nagyon megérintett.. úgy éreztem, hogy ezzel azt akarja mondani, hogy én örülhetek, hogy van valaki aki egyáltalán elvisel.
Elhatároztam, hogy megváltozok. Mostmár lemerek menni a büfébe, egyedül jövök haza!! AMire büszke vagyok. Egyedül vettem a BAlatonon palacsintát; 18 évesen kis dolgok, de szembe tudtam nézni a félelemmel...VISZONT.
Itt a szalagavató. Sajnos a tánc miatt ANNYIRA elfogott a pánik, hogy azt hittem idáig éltem; mindenki közölte, hogy emgváltoztam, egész nap sírtam, és úgy éreztem, hogy nem tudok gondolkodni. Reggelente megbántam az előző napi tettemet, és azt éreztem, nem vagyok önmagam. A barátom közölte, hogy valami nincs rendben, és segíteni akar, mrtt ez a kapcsolatunknak is rossz, hogy nem törődök vele. Bocsánatot kértem, és igyekeztem változtatni. Felmerült a gondolat, hogy nem veszek részt a szalagavtaón az osztálytáncon...viszont MA elhatároztam, hogy nem futamodom meg, és szembeszálltam a félelmemmel. A héten van a szalagavtó. A barátommal viszont ma megint rossz volt minden, mert nem tudtam rá koncentrálni, csak a félelemre, és annak leküzdésére. Elis sírtam magam előtte. Most bocsánatot kértem. És tudom, hogy ez az állapot csak a szalagavatóig tart.
Egyrészt nagyon boldog vagyok, hogy nem futamodtam meg, másrészt a barátom miatt nagyon rosszul érzem magamat! Mert ezzel megromlik a kapcsolatunk;viszont most úgy érzem, hgy a félelem leküzdése fontosabb.
Srácok: kihatna a későbbiekben ez a kapcsolatotokra, vagy inkább lviselnétek, és örülnétek, hogy a barátnőtök szembe néz a félelmével?
(mielőtt dokihoz küldenétek, pszichológushoz járok, pszichiáternél egyszer voltam, de nem mentem többet, mert gyógyszer nélkül akarom leküzdeni-és sikerül!!! )
Pláne, ha jársz szakemberhez (ami nagyon jó) mi nem tudunk segíteni. Az egészet neki mondd el, és remélem segít olyan technikákat tanítani, amivel végérvényesen leküzdheted ezeket a nehézségeidet.
Amúgy ami a pszichiátert illeti, nem feltétlenül az ördögtől való, hogy gyógyszeresen segítsen a problémáid megoldásában. Meg kell tudni, hogy mi van a probléma hátterében, orvosi szempontból is. Lehet, hogy nemtom én milyen anyagból túl keveset/túl sokat termel az agyad, és ezt gyógyszeresen lehet helyrehozni.
Természetesen a lelki oldalról való megközelítés elengedhetetlen.
Köszönöm a válaszodat! :)
Tudom, a lelki okát tudjuk már az orvossal, és szépen lassan meg fog oldódni! :) Csak idő kell hozzá. :) Sok-sok idő.:)
De rajta vagyok, mert még előttem az élet, és nem akarom szomorúan leélni.
Nehezen tolerálnálak, hozzád képest én túl realista és földhözragadt vagyok. Az pedig számomra nem racionális félelem, hogy nem mersz boltba menni, mert nekem ezek már 12-13 éves korom óta a mindennapokhoz tartozó "észre sem veszem és megcsinálom" dolgok.
DE!
A barátod nyilván nem véletlenül van melletted még most is, ő toleránsabb veled, és kívánom, hogy együtt vészeljétek át ezt az időszakot, hogy később még boldogabbak lehessetek :)
Köszönöm a válaszodat! :)
Nekem sem racionális félelem...mármint, 12-3 évesen én is lejárogattam, postára, papírboltba, de sajnos ebben az idpszakban történt valami, így újra kellett építenem mindent.
Néha már én is nehezen tűröm meg magamat, hiszen ezek alapvető dolgok.:)
Köszönöm!! Remélem, hogy együtt maradunk, és nem pont most bukik meg a kapcsolat...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!