Hogy képesek egyesek leélni az életüket valakivel, ha nem is szerelmesek belé?

Nem tudom. Kizárt dolog, hogy én ilyet tegyek. Teljes ember vagyok egyedül is, és ezerszer jobb az egyedüllét, mint egy hideg, szerelemmentes kapcsolat.

Viszont nem kell választanom szerencsére. :)

Én olyannal tudom leélni az életem, akit szeretek, tisztelek, becsülök, közös az érdeklődésünk, vonzónak találom mint férfit, számíthatok rá, jó vele a szex, jó apa, stb... És persze minden oda-vissza mindkét fél részéről. Meg tudnád fogalmazni kérlek, hogy pontosan mi is a szerelem? Arra gondolsz amikor egyfolytában dugna két ember mint a nyuszik és le nem szakadnának egymásról egy pillanatra sem? Számomra ez az állapot a nagyon erős kémiai vonzalom, ami max a kapcsolat első pár évében van meg (nálam), ugyanakkor nem feltétlenül párosul a fentebb felsorolt elvárásokkal, illetve kitételekkel. Nos akkor kicsik lennének az igényeim ilyen téren? Mert a tapasztalataim alapján nagyon nehéz a fentieknek megfelelő párt találni. Számomra az a szerelem. Nem ringatom magam olyan illúziókban, hogy életem végéig rózsaszín ködben úszva fogok élni, mert ez szinte kizárt, vagy ha létezik is nagyon ritka. Félrelépést sem tervezek, és nem is vagyok elcsábítható. Miért? Mert sokkal többre értékelem a z imént felsoroltakat mint holmi testi szerelmet. Nekem az a bizonyos kémia csak olyanokkal eszeveszettül erős, akik amúgy semmilyen téren nem passzolnak hozzám. És számomra fontosabb egy igazi társ mint holmi hormonoktól túlfűtött kaland. Társfüggőnek a legnagyobb rosszindulattal sem nevezném magam, mert egyedül is kiválóan megvoltam, a rossz kapcsolataimból anélkül is ki tudtam lépni, hogy lett volna más a láthatáron. Akivel most vagyok együtt, nos belé is valaha szerelmes voltam, már nem vagyok. Szeretem. Olyan a személyisége akivel el tudom képzelni az életem, a családalapítást. Mit kéne még igényelnem? De most komolyan. Mi többet várjon egy felnőtt nő egy párkapcsolattól? Szőke herceget fehér lovon, akivel életünk végéig dúl a nagybetűs szerelem?

30/N