A ti barátotok/barátnőtök hogy viseli ha zh/vizsgaidőszakod van?

Irigylem egyes emberek életét! :):):):)

Nincs barátnőm és zh-im sincsenek már, mivel végeztem az egyetemen.

hát én azért nem szeretem, mert mindig egymás után vannak a vizsgáink, és volt, hogy ez az egész 2 hónapig húzódott, nna akkor már szóvá tettem, de alapvetően nincsenek ilyen gondok

nyilván nem esik jól, de ha tanulni kell, nehogymár miattam ne tegye, és ugyanez van fordítva is

Én van, hogy két hétig nem látom az embert ilyenkor, mert amilyen jól összejönnek a dolgok, hol neki van vizsgája, hol nekem.

Most meg csak zh időszak van, egy hete nem láttam, én heti 3 zh-n élek hetek óta, ő meg heti 2-őn. Max az egyetemen futunk össze egy kávéra vagy ebédelni, vagy reggel együtt megyünk suliba, pedig mi 10 percre lakunk egymástól gyalog...

a barátnőm rosszul viseli, mert ő gyógyszerészként végzett és negyedannyit nem kellett a zv-kre tanulnia, mint nekem a jogon. állandó problémaforrás is volt ez kettőnk között, de a végére csak meg értette, hogy napi szinten le van osztva a tananyag és a tárgyanként 2-3000 oldal nem mászik bele csak úgy az ember fejébe.

miután megértette, segített kihúzni a tételeimet, egész türelmes lett. de tudom hogy magában visszaszámol és várja az utolsó vizsganapomat

Az én barátnőm izgult értem, hogy jól sikerüljön, sokszor ő volt az, aki már "rámparancsolt", hogy tanuljak ahelyett, hogy egész este vele chatelnék. (Sajnos nálunk a távolság nagy, így a chat és a telefon a fő kommunikációs eszköz.) Nem rosszindulatúan küldött el, csak nem szerette volna, ha "miatta" nem készülök fel eléggé.

Vizsga után a lelkemre kötötte, hogy egyből hívjam, vagy írjak neki, hogy hogy sikerült.

Én csak emelt okj-s képzésen vagyok, a volt barátom is, de nálunk ez probléma volt sajnos. Itt ugyan nincs vizsgaidőszak, de alapvetően nehéz volt, hogy egy városban tanulunk, de egymástól kb. 45 km-re lakunk és nagyon rossz a közlekedés. Így gyakorlatilag suli előtt tudtunk találkozni hétköznapokon, meg esténként rengeteget chateltünk.

A volt barátom viszont nagyon elhanyagolta a tanulást és éreztem, hogy miattam. Nagyon rossz érzés volt, mert egy nagyon értelmes, okos fiút ismertem meg a személyében, és úgy éreztem, hogy mellettem szinte csak butul. Pedig amikor megismertük egymást, ő mondta nekem, hogy milyen okos vagyok, és csodálja, hogy ennyi mindent tudok (ugyanolyan területen tanulunk). Próbáltam noszogatni, segíteni neki, de sajnos nem tudtam rá hatni.

Végül szakítottunk, nem pont emiatt, sőt, de engem eléggé zavart, hogy ennyire nem foglalkozott a tanulással.

Egyébként, amióta szakítottunk, azóta sem tanul, de már nincs emiatt lelkiismeret furdalásom. Már nem az én feladatom noszogatni, segíteni neki.

Persze mint haver, ha megkér és tudok, akkor segítek neki.

18/L

Én barátnőm is teljesen maga alatt van első vizsgaidőszaka következik hamarosan és szinte nem lehet bírni vele.

Akárhányszor meglátogatom őt, vagy ő jön el ide vagy beszélek vele telefonon akkor folyton azt hallom hogy jaj zh így zh úgy teljesen maga alatt van miatta. Sokszor mondom neki hogy nyugi meg minden csak mert ha már az érettségit megcsinálta májusba jól pedig azon nagyon parázott ott szó szerint a sírás kerülgette őt ha azt megcsinálta és utólag úgy állt hozzá, akkor nem értem miért veszi ilyen nagy dobra a ZH-t jó nehéz mert egyetem tehát nem könnyű neki de itt azzal van a gond hogy túlparázza és lehet itt fogja elszúrni.

tegnap is sokáig volt egyetemen valamiért és késő este ért haza én délutános vagyok és én is akkor végeztem így munka után elé mentem autóval hogy hazavigyem mert messze van tőle a buszmegálló és akkor amikor megálltam a házuk előtt gondoltam elbúcsúzok és én is megyek haza hogy ő is tudjon pihenni mert láttam rajta hogy fáradt és ha ottmaradok tuti nem fogja kipihenni magát bizonyos dolgok végett. De olyan szinten rájött a síró görcs hogy nem bírtam otthagyni így bementem hozzájuk és vigasztaltam 1 órán át. Most nem mentem át hozzá mert már 8 kor lefeküdt aludni, de itt a gond az hogy nem piheni ki magát rendesen kollégiumba meg nem akar menni, albérletbe is csak velem igen ám de onnan még autóval is 1 óra az út a munkahelyemig meg rám most odahaza is szükség van mert apukám beteg anyukám éjjel nappal melózik és a tesóimra persze nem lehet számítani sem. Tehát nálam sem egy egyszerű az élet a barátnőmmel is egymáson támaszkodunk ha egymásnak nem lennénk én tuti idegileg lerobbantam volna. Na meg a barátnőm is.

Most komolyan csak nekem van értelmes, megértő párom itt?

Soha nem fogom megérteni, hogy egyesek miért nem bírják felfogni, hogy az éeltben kötelességek is vannak. Miért kell olyan drámai nagy világvégét csinálni belőle, ha a szerelmének tanulni kell? Ezt soha nem fogom megérteni. Értem én, hogy kellemetlen, de úgy gondolom, ha valaki ezt egy lapon említi a szándékos elhanyagolással, az végtelenül ostoba.

Mondjuk ennek ellenére "némi" élettapasztalat birtokában nem mondanám azt, hogy "a tanulás fontosabb, mint a szerelem", ha választani kellene, hogy vizsgát bukjak el, vagy egy szerelmet, akkor a vizsgát választanám. (Egy vizsgát megpróbálhatok letenni mégegyszer. Legrosszabb esetben jövőre. De egy emberi kapcsolatnál nincs "pótvizsga".) De szerencsére ilyen választás elé ő soha nem állítana. :)