Min múlik leginkább, hogy ki talál magának párt?

Én meg 7 éve keresem,és sehol nem találom.Szerintem a szerencsén múlik,mert ez az ami nekem sose volt,mindent vérrel verejtékkel értem el,amim van jelenleg.

"Akármilyen is a személyiség, mindenki megtalálja idővel a maga párját. Nincs olyan ember, aki ne lenne valaki szemében vonzó. És itt nem a külsőségekre gondolok. :)"

Hát ezt 5-ös én már sajnos nem nagyon tudom elhinni,bár próbálom de nem igazán megy.22 vagyok és még semmi nem jött össze,egy csók se.És itt most ezt úgy értsétek,hogy lesmárolhattam volna bulikban akárkit,de ez nekem nem fekszik.Én akit megcsókolni szeretnék,azt szeressem is ne csak úgy legyen.De ez remélem valahol érthető.

10-es.

Ezt könnyű mondani,de mikor még kezdő vagy és azt sem tudod mit hogyan kell,és mint az én példám is mutatja,itt vagyok 22 évesen,hát hogyne paráznék és görcsölnék rá,te mikor kezdő voltál nem aggódtál rajta?Nem paráztál? Főleg,hogy gondolhatod milyen szar érzés az,mintha senkinek nem kellenél és csak úgy lennél a világban,de minek... És hiába vagyok intelligens,és normálisan szólítok meg valakit,szerinted érdekli őket?Rám néz,és már küld is el,szóval szar ez.Értem én,hogy a nőknek jó ez a helyzet,mert válogathatnak kedvükre,és azt csinálnak igazából amit akarnak.Csak azért néha másnak a helyzetébe is érdemes lenne belegondolni... :/

10-es vagyok.

12-es: igen, mindenki volt kezdo, en is. de a hibainkbol tanulunk. probalkozni es kiserletezni kell, csak ezt tudom tanacsolni.

szerintem neked az onbizalmaddal van problema.

"És hiába vagyok intelligens,és normálisan szólítok meg valakit,szerinted érdekli őket?Rám néz,és már küld is el,szóval szar ez"

pont emiatt. mar eleve ugy mesz oda, hogy "aaaa, eselyem sincs, de megprobalom".

mi lenne, ha csak annyit csinalnal, hogy nem az un. jo csajokhoz mesz oda, hanem egy teljesen atlagosnak tuno lanyhoz? akivel nincs meg az a gyomorgorcs, nincs kockazat, stb?

megprobalsz beszelgetni vele, nem nyomulosan, semmi extra, a tobbi meg kiderul. en a helyedben ezt tennem :)

12-es vagyok.

13-asnak válaszolnám,hogy annyi elutasítás és csalódás ért,hogy egyszerűen teljesen beleuntam a dolgokba,és azt sem tudom kihez lehetne odamenni egyáltalán,mert amerre én mozgok a mindennapokban ott szinte mindenki csoportokban mozog,buszon meg utcán azért necces főleg ha siet is valamerre.Szóval azt sem tudom hol kéne elkezdenem.És kinél mert figyelem az embereket,és ha lenne egy teljesen kedves lány aki szépen mosolyogna rám(volt rá példa kb. 1 éve)ahhoz szívesen odamegyek,és oda is mentem anno,és egy jót beszélgettem vele anno,bár sajnálatos módon később nem lett belőle semmi. :/ Szóval ilyenek jók lennének,de velem nem történnek ilyenek,pedig nem vagyok csúnya sem,igénytelen sem,kívülről ha valaki rám nézne,nem is érzékelné ezt.Azt hiszi mindenki rólam,hogy jól elvagyok és nincs semmi gondom,vagyis akiket megkérdeztem kívülről,tehát akik nem ismernek és meglátnak valahol,ezt látják.Szóval érdekes dolgok vannak... :/ Igen önbizalomhiányom van,ezt elismerem de elég nagy és próbáltam már mindenféle módon "kompenzálni",tehát helyrehozni de nem ment,mert mindig visszaestem úgymond a "szakadékba". :/

Fene tudja, én találtam már társaságban is most nem feltétlen a kocsmatúrákról beszélek meg ilyenekről, de jártunk haverokkal így túrázgatni meg airsoft stb... És ott ismerkedtem össze egy helyes lánnyal egyszer. Volt amikor a neten véletlen bejelölt engem valaki azt hiszem még msn en és elkezdtünk dumálgatni és abból is lett valami.

De a mostani barátnőmet a fővárosban ismertem meg ami elég furcsa mert pont itt lakik tőlünk 2 utcányira csak én ugye nem helyben jártam suliba, meg a munkahelyem is máshol volt, ide csak aludni jártam szinte de a még furcsább az hogy a metrón találkoztunk amikor a táskája beleakadt valahová és emiatt kiszakadt és minden kiszóródott és úgy a pulóverembe csomagolva segítettem neki hazavinni a dolgokat.

Szerintem a leghasznavehetetlenebb válasz ami adható, az a "ott találod majd meg, ahol nem is keresed" szöveg. Ez teljesen értelmetlen és semmit nem jelent.

Mindenki, aki szexuálisan aktív, legyen akár heteroszexuális vagy homoszexuális, vágyik egy partnerre. Persze nem kell rágörcsölni, de én soha nem ismerkedtem meg egy lánnyal sem múzeumban ("ahol nem várnám"), hiszen nem is járok múzeumba. De hozhattam volna példának a jóga órákat is. Szerintem ez egy hasznavehetetlen tanács, mert aki társra vágyik, társat akar, azt nem lehet félvállról venni. Persze, hogyha belépsz egy helyre, társaságban vagy, önkéntelenül is figyeled (ösztönösen), hogy ki vonzó, kiben látsz valamit, ki érdekes számodra. Hogy lehet "nem akarva" párra lelni? Szerintem sehogy.

Én pl. 5 év keresés után akadtam rá egy társkeresőn a barátnőmre, akivel nagyon szerelmesek vagyunk egymásba. Laza 500-700 nőt pásztáztam végig ismerkedés formájában, randikkal az 5 év alatt, mire megleltem őt (talán ha 2-vel feküdtem le, nem erre mentem).

Szerintem a pártalálás titka az, hogy keress addig, amíg végül megtalálod azt az 1000-ből egyet aki szimpi, jófej és egyedülálló. Nagyon kicsi az esély, de ha "nem akarod", akkor még tovább csökken.

Nekem pl. Ő az első lány akibe beleszerettem, de tettem is érte, hogy megtaláljam.

Szerintem azon, hogy próbálkozik e ismerkedéssel, akármilyen formában.

Saját tapasztalat. Ha próbálkozik, lesz párja mindenkinek. Akárhogy is nézzen ki.

27/N

18as vagyok.

Én is internetes társkeresőn ismertem meg a férjemet 24 évesen. Fél évet ismerkedtem ott. Előtte 4,5 évig pedig chaten ismerkedtem. Volt 1 randim az egyik volt osztálytársam bátyjával is pl.

Csak próbálkozni, keresni kell. Nekem is teljes egészében 5 évig tartott a dolog, de sikerült.

Élő példa a férjem. 20 éves kora vége felé kezdett el próbálkozni. 2 héttel később azon a társkeresőn megismert engem. Összejöttünk. :)Ez már 3,5 éve volt, és 2 éve házasok vagyunk.

Pedig helyes pasi. Csomó nője lehetett volna ha akar. De addig nem próbálkozott. Ennyi.

27/N