Van értelme harcolnom egy olyan szerelemért ami tényleg az igazi, de valahogy nem megy az összecsiszolódás? Lehet ennek jövője még? Ha igen, milyen módszert"vessek be"?

A mostani,már sajnos expasimmal ez volt a 2.próbálkozásunk,hogy"elviseljük"egymást.A konfliktusok fő oka az én bizalmatlanságom és az ő érdektelensége.1. próbálkozásnál volt egy 3.,aki bekavart(mármint egy lány).Csúnyán át lettem verve akkor,nem részletezem,de az ismerőseim szerint csoda hogy egyáltalán újra összejöttem vele.Nem vagyok fúria,nem veszekedtem vele emiatt,mert ami volt az volt,megmásítani nem lehet,próbáltam felejteni.Sajnos megmaradt a bizalmatlanság,ami nem tett jót a párom önbecsülésének,nekem meg az nem tett jót hogy nem ült le velem soha beszélgetni,nem csak erről,semmi másról se,mondván,ő nem szeret beszélgetni,úgyis csak összevesznénk,merthogy ő felidegesítené magát(tipikus pasi->"nem beszélek,kemény vagyok").Volt hogy annyira ideges volt hogy megráncigált,falhoz vágott,undorító szavakat vágott a fejemhez(utóbbit rendszeresen minden veszekedéskor),de az már az én hülyeségem hogy ennek ellenére mellette maradtam.Nem bírtam elhagyni,mert mindennél jobban szeretem.Ezekután meg számonkérte rajtam a szexet...Lehet engem szapulni,de ilyen érzelmi háttér mellett nem tudok annyira lelkes lenni(pedig nem vagyok frigid,sőt).Most,hogy más városban élünk,távkapcsolattá alakult a dolog,amit én nagyon megszenvedtem.A párom nagyon korlátozott,egy kocsmában,nappal megivott 3 dl kóla miatt is kiakadt,ha nem szóltam erről időben,ellenben az ő egyetemi életébe,kijárásába nem szólhattam bele.Az agresszív viselkedése és a beszélgetések elutasítása miatt odáig jutottunk,hogy én nem mertem szólni egy szót se ha valami engem bántott,mert az ugye csak és kizárólag hiszti neki,aztán ha mondtam,nagy veszekedéssel járt,mert kitört belőlem a sok hallgatás után.Egy ilyen miatt történt ez a szakítás is...Elég durván elküldött,merthogy a bizalmatlanságom kikészítette(de mondom,minden éremnek 2 oldala van,nagyon sok hibája volt neki is).Fejlődőképesek vagyunk mindketten,az utóbbi pár hónapban már azt is mondhatnám hogy kezdtünk összecsiszolódni,egymás bogarait elviselni.Én még nagyon szeretem őt,és tudom hogy ő is engem,összeköltözésről,eljegyzésről volt már szó(14 hónapja vagyunk együtt,a párom tervezgette mindig:)),bár tisztában vagyok hogy attól még meglehet,hogy nincs közös jövőnk,mégis küzdeni szeretnék ezért a szerelemért.Amikor"normális",nagyon édes,imád,ágyba hozza a reggelit,kényeztet,stb.

Előre is köszi a válaszokat!

19L