Mivel könnyebb együtt élni, a bűntudattal, vagy egy olyan érzéssel, ami belülről felemészt, hogy nagyon vágytál valamire, de soha nem volt merszed megtenni? Bővebben lent.

7 éve van párom. Ő volt az első, minden téren. Nagyon korán jöttünk, össze, szinte együtt váltunk felnőtté. Mindketten 24 évesek vagyunk most. Együtt élünk 2 éve. Az utóbbi időben ellaposodott a kapcsolatunk. Jönnek a gondok, kihúnyt az a lángoló szerelem, az egész átment szeretetbe, megszokásba.De úgy érzem, hogy ő a részem. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Soha nem akarnám megbántani, mert nem érdemli meg. Viszont van egy másik srác. Ő idősebb nálam. Gyerekkorom óta ismerem, ő a plátói szerelmeim egyike volt még kamaszkoromban, de ő soha nem közelített úgy felém. Az utóbbi időben rengeteget beszélgetünk fb-n. Igazából szerintem jó barátok lettünk. Szoktunk viszont olyan dolgokról is beszélni, amik már túl mennek a barátság határán. Nyíltan flörtölünk a másikkal. És ez nekem kell.És nem tudom őt kiverni a fejemből, akarom őt. Azt akarom, hogy mindaz, amiről beszélgetünk, és csak ugratjuk egymást, valóra váljon. Nem tudom, hogy ő valójában mit érezhet, hogy ő tényleg csak "játéknak" tartja az egészet, vagy neki is lennének szándékai velem. Egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy az lenne a legjobb, ha elmondanám a másik srácnak, hogy ez így nem megy, nem tudom ezt csinálni, mert egyre jobban csak "belé esek". Talán azt mondaná, hogy ő nem akar tőlem semmit sem, és akkor én is felfognám végre, hogy ez a dolog csak az én képzeletemben él. De az is lehet, hogy ha elmondom neki, hogyan érzek, akkor még a barátságunknak is vége. Nem tudom mihez kezdjek, rosszul vagyok, felemészt ez az egész. Tudnátok tanácsot adni, hogy mi lenne a helyes lépés?