A dühkitöréseim elrontják a kapcsolatomat?

Előző jól mondta. Amennyire én tudom, a dühkitörésekre csak a hajlam öröklött, így lehet ezt kezelni is - nyilván nem feltétlenül van igazam. Ne nyugodj bele abba, hogy ez egy öröklött dolog, amin nem tudsz változtatni, hanem próbáld kezelni és fejleszteni magad, mert ez nem csak a párkapcsolatodra lehet negatív hatással.

Nálam pl jellemző, hogy ha kialvatlan vagyok, akkor hajlamosabb leszek szorongni, és ingerlékeny lenni. Ilyenkor nem egyszer csaptam piszlicsáré dolgok miatt hatalmas balhét férfi létemre. Elkezdtem erre figyelni, és tudatosan kontrollálom magam, mert megtanultam, hogy bármennyire is felhúz valami, tudom magamról, hogy másnap csak nevetnék ugyanazon a dolgon. Ilyenkor inkább kimegyek, szívok egy kis friss levegőt és lehiggadok.

Ha mondjuk orvos igazolta volna, hogy hajlamos vagyok ilyen kitörésekre, akkor még inkább így tennék, mert akkor szakértő igazolná, hogy ilyen esetekben az én problémám okozza csak, hogy felhúzom magam, nem pedig a másik fél, pontosan ezért nekem is kell ezt kezelni, nem neki. Valamiért az emberek többsége egy ilyen igazolás hatására mégis hátradől, és megnyugszik a lelkiismerete, hogy nem tehet a dologról, és mindig erre a papírra mutogat majd, ha konfliktusba kerül.

Egyénileg változó, hogy kinél mi jön be. Szerezned kell egy kis önismeretet, mert a tudatos önkontroll legfőbb alappillére, hogy ismered magad annyira, hogy tudod, mivel tudsz hatni önmagadra.

Alapvetően azt javaslom, mindig próbáld meg külső szemmel nézni magad. Elképzelsz egy olyan szituációt, amikor tőled függetlenül két ember között lejátszódik ugyanaz a szituáció, és csak nézőként vagy jelen. Ilyenkor többnyire le fog esni, hogy ha más csinálja ugyanazt a műsort, mint amire te készülsz, te sem adnál neki igazat. Ilyenkor el kell számolni háromig, venni egy nagy levegőt, kimenni lehiggadni, vagy valami, ami neked beválik.