Ti mit kezdtetek/kezdenétek egy megszerezhetetlen lány/fiú iránt érzett szerelemmel?

Tudod, az igaz szerelemben nem az a lényeg, hogy mit kapok viszonzásképp... Pechemre pont beleszerettem a legjobb barátomba, aki mellesleg meleg. Szikrányi remény sincs rá, hogy ő érezzen irántam valamit, de nem érdekel... Mert látom, hogy boldog. És ha az kell, hogy végig nézzem, hogy valaki mással boldog, ráadásul egy sráccal, akkor azt teszem. Mindenképpen szeretnék az élete része lenni és sokkal fontosabb nekem attól, hogy a kínlódásommal tönkretegyek mindent. Egy ideig borzasztóan éreztem magam emiatt és nem tudtam, mit csináljak, de most már máshogy látom a dolgot. Minden egyes vele töltött percet kiélvezek és ott vagyok mellette, ha kell. Egyáltalán nem zavar, hogy ez viszonzatlan. Majd úgyis elmúlik egyszer és majd én is találok valakit. :)

Másrészt pedig nem akarom őt "megszerezni". Egy személyt nem birtokolhatsz. A szerelem meg csak úgy van... És nem tudsz vele semmit csinálni. :)))

Szóval nem kezdek semmit ezzel az egésszel. Vagyok, élem az életemet, nem dőlt össze a világ. Ő itt van velem, ha csak barátként is, de itt van és boldog és ez a lényeg...

Vagy talán tévedek? :SS

#7 vagyok és persze, igazad van... De sajnos vannak olyan helyzetek amikor tényleg "megszerezhetetlen" és teljesen reménytelen a helyzet, mint speciel az enyém...

És ezt a helyzetet meg kell tanulni kezelni. :) Igen, volt időszak, amikor éjszakákon át sírtam és nem aludtam és csak arra gondoltam, hogy nem lehetek mellette... Teljesen bedepiztem és borzasztóan nyomorultnak éreztem magam.

De aztán arra gondoltam, hogy ha másképp nézek rá a dolgokra, az sokat segíthet. Mivel eléggé bújós a barátom, megengedi, hogy megöleljem, odabújjak hozzá, néha megfogjam a kezét. Ez persze neki nem jelent semmit, de nekem sokat jelent. Beérek ennyivel, mert többet nem kapok... És ha úgy vesszük, ugyanúgy átölelhetem, hozzá bújhatok, érezhetem a közelségét... megbeszélhetek vele mindent, sokat vagyunk együtt és megbízunk egymásban. Az érzés MAJDNEM ugyan az... Azzal az "apró" eltéréssel, hogy tudom, neki ez mást jelent. Tudom, hogy fontos vagyok neki... mint mondjuk egy testvér... de nem zavar, mert ő boldog, én is az vagyok és... majd egyszer jön egy másik srác, akibe beleszeretek és minden a helyére kerül. :)

Szóval... eléggé bonyolult és lehet, hogy rosszul fogom fel, de még mindig jobb rosszul felfogni, mint magamba roskadni és egyedül sírdogálni.

Mint mondtam, igazad van, nem is mondom, hogy nem fáj olykor, ha belegondolok, hogy ez az egész viszonzatlan és reménytelen és nem mondom, hogy nem fáj, ha látom, hogy valaki mást átölel és megcsókol... De ez van, sajnos, nem tehet erről senki és ellene sem lehet tenni. :S