Szakítás után tényleg az a legjobb, ha megszakítunk egymással minden kapcsolatot?

csak a filmekben. az életben ritkán sikerül.l

kidobott téged mint egy taknyos zsepit és barátkoznál..

Ez a felektől és a kapcsolattól is függ. Mi sem haragban váltunk el, eleinte még sűrűbben beszélgettünk, később pedig már csak heti 1-2 alkalommal pár percet. Az épp elég ahhoz, hogy tudj a másikról, tudass magadról, tehát hogy ne kelljen teljesen kitörölni az életedből. Ehhez természetesen két ember kell. Nekünk így teljesen jól működött és jól működik azóta is.

19/F

Nekem még 3 hét után is borzasztó nehéz időnként. Hullámokban tör rám, hogy minden rossz, sosem leszek ezen túl, nem tudom elképzelni, hogy mással legyek boldog stb. Aztán később semmi bajom, életvidám, kiegyensúlyozott vagyok, de jön egy következő perc és ismét "bedepizek".

Pedig nem voltunk együtt sokáig és nem is feküdtem le vele..Mégis nagyon rossz érzés.

Megőrülök, hogy tudok róla semmit - holott nagyon sokat találkozunk. Egy suliba járunk, úgyhogy elég nehéz így. Ráadásul nagyon bosszant, hogy amióta szakított velem, teljesen kifordult önmagából. A barátai is mondták, hogy megváltozott, nem nagyon beszél velük se már, egyre többször mondd sértő, bántó megjegyzéseket, flegma stb. A barátai se tudnak mit csinálni, igazából szépen lassan elmarja maga mellől az embereket. Én meg végignézem, de nem tudok mit csinálni. Miután ő szakított velem, nem gondolom, hogy nekem kellene utána mennem és nyaggatni, hogy mi van vele, miért ilyen.

Gondolj bele józan ésszel: eddig találkoztatok, megöleltétek egymást, csók, érintések, digidugi... Most, ha találkoznátok, semmi érintés, meg kéne tartani egymástól azt a bizonyos távolságot. Nagyon nehéz, sőt, szerintem lehetetlen. Ez így senkinek sem jó, engem legalábbis annak idején felőrölt.

Hidd el, ha most elengeded, és egy darabig nem találkoztok, akkor pár hét-hónap alatt túl leszel rajta. Ha találkozgattok, akkor sosem. Jó gyógyír az idő, csak sokan nem bírják kivárni, míg kifejti a hatását.