A nőknek pofonegyszerű dolguk van, ami a társkeresést illeti. Ki az aki, ezzel a meglátással nem ért egyet?

Én is egyetértek, de azért azt is fölfogom h az sem egy leányálom amikor csak meg akarják rakni az embert. De mégis könnyebb válogatni mint pedálozni!! Sok okosság elhangzott szóval csak 1 dolgot írnék le ami lehet h tök hülyeség:

Ugye vki említette a magassarkút meg a sminkelést, és azért több a nők közötti rivalizálás mint h éjjel nappal azért akarna vki jól kinézni h megcsípje az álompasit. A kinézet pedig a szexuális vonzalmon kívül mást nem ébreszt egy fiúban/férfiben... Ergo arra mész h téged többen megraknának mint más csajokat akkor te már jobb vagy. :D (Vagy akkor mért akar mindenki jól kinézni? Jah a semmiért tényleg..) De ezzel mindenki így van szóval nem baj csak akkor nemár ez legyen a probléma. Talán kicsit elkanyarodtam..

Nos én anno társkeresőztem nőként és persze jól hangzik, hogy naponta 20 levelet kap az ember de ez nem jelenti azt rögtön h lett párja...sőt...

Ha kapcsolatot akarsz akkor az nem azonnal jön.

A társkeresős pasik nagy része csak szexet akar, és bizony ezt nehéz leszűrni az első levelezésekből melyekben kedvesnek mutatják magukat...(és akkor még nem beszéltem arról, hogy ilyen helyen óvatosan kell megszervezni az első találkákat mert isten tudja milyen veszélyes fazonok akarhatnak befűzni)

Nehogy azt hidd csak nektek vannak traumáitok, ha nem vagy olyan mint a modellek (és az átlaglány nem olyan) és mégis próbálsz kezdeményezni könnyen megkapod a "de kövér vagy, hogy nézel már ki, mégis ki akar téged megd.gni" jelzőket. Ezek azért fájnak az embernek.

Van az a típusú pasi is akivel levelezel de ha esetleg a végén nem szimpatikus/kiderül h hazudott magáról és te visszautasítod rögtön elkezd anyázni téged, meg elhordani mindennek. Velem megtörtént h fenyegetéseket is kaptam levélbe ami rémisztő...

Én jó helynek találom a tárkeresőket mert lehet ismerkedni érdekes embereket megismerni, de ha görcsösen próbálkozol az lehet visszatetsző és fura a partnerednek. Vedd lazábbra kicsit kedves kérdező...

# 30: Egy szóval nem mondtam, hogy nem találtam még megfelelő partnert! Itt nem ez volt a téma, hanem az, hogy egy nőnek mennyien írnak. Erre írtam, hogy a levelek 99%-a teljesen használhatatlan.

Tehát nekünk, nőknek ugyanúgy nehéz EGY értelmes, hozzánk illő partnert találni, mint a pasiknak, csak annyi a különbség, hogy nekünk ki kell szűrni a millió értelmetlen levél közül az egyet.

És többen írtátok, hogy ha tudjuk, kit keresünk, miért nem írunk mi, célirányosan. Hát én meg szoktam tenni! Sőt, mi több, az adatlapomon egyértelműen szerepel, hogy kit keresek, milyen kritériumok alapján, ehhez képest naponta írnak olyanok, akik egyetlen kritériumnak sem felelnek meg. (Tehát pl. kiírom, hogy x kor felettiek írjanak, 10-ből 9-en fiatalabbak... és CSAK velük tegyek már kivételt...)

Mindketten ugyanazt mondjuk.

Egy nő millió levelet kap és a férfiak 99%-a számára nem megfelelő.

Te ezt nőként tehernek éled meg, én férfiként nem tudom felfogni, hogy hogy lehet számodra ilyen magas a selejtszázalék.

A probláma viszont a férfiak viselkedésével van, hiszen a millió levéllel elhitetjük a nőkkel, hogy mindig jönni fog egy még jobb, felesleges kompromisszumot kötni, vagy egyáltalán bármit tenni.

Ez pedig a 22-es csapdája, ha nem nyomulsz, nem lesz barátnőd, ha nyomulsz magad ellen is dolgozol, és persze bevételt termelsz a társkeresők üzemeltetőinek.

Én írtam, hogy szoktam (nőként) kezdeményezni, de nyilván egy adatlap annyira keveset árul el valakiről, hogy azért még némi beszélgetés után simán kiderülhet, hogy nem egymást keressük. Engem is utasítottak már el (nőként) és nem fogtam fel tragédiaként. Ugyanis én nem olyan embert keresek, aki nem engem keres. Ha ezt tudjuk tisztázni, semmi gond.

Aki szerint pedig az a benyomás alakul ki, hogy mindig van másik: igen, tisztában vagyok vele, hogy minden nap akad szeretőt kereső nős pasi, vagy olyan, aki szeretné, ha tökönrúgnám, vagy olyan, aki a saját lányára izgul (nem vicc, tényleg volt ilyen!).

Kompromisszumot meg eddig sem kötöttem, ezután sem fogok kötni, ugyanis nem hiszek a kompromisszumos kapcsolatokban. Akkor inkább ne legyen senkim, mint olyasvalaki, aki nem felel meg az elképzeléseimnek. (És itt vannak lényeges, és lényegtelen kérdések, van, ami egyáltalán nem, vagy minimálisan számít, azt nem is érzem kompromisszumnak, de van, amiből meg egyszerűen nem vagyok hajlandó engedni.)