Volt e már olyan nálatok hogy közel laktatok egymáshoz és elég sűrűn tudtatok találkozni, de a párotok elment messzebbre dolgozni ( nem külföld). Hogyan oldottátok meg a találkozást? 23 L

Én tanulni mentem el.

Megoldottuk. SZinte az egész hétvégét együtt töltjük. Minden este nála alszom.

22/f

Az én párom tanulni ment el, nappalis egyetemista. Én is ugyanarra az egyetemre mentem, de levelezőre, mert mellette dolgozom. Hétvégente van csak itthon, akkor is nagyon keveset tudunk együtt lenni, mert szombaton suliban vagyok. Tehát péntek este(néha péntek délután, mert át szoktam menni hozzá), szombat este és vasárnap reggel.

Hétközben hívjuk egymást, msnezünk, smsezünk egymással. Nem áltatlak, hogy ettől boldog vagyok, de megszoktam. Eleinte nagyon nehéz volt, viszont most már könnyebben viselem, de nagyon hiányolom sokszor.

Hidd el, nagyon sokan vannak ettől rosszabb helyzetben.

Megszokás kérdése! Én pl. a párommal, ha délutános műszakban vagyok, nem is találkozok egy hétig. Illetve javítom. Nem is találkozok vele éber állapotban. Mikor hazajövök munkából, Ő már rég alszik. Mikor Ő elmegy munkába, én alszok. Mielőtt hazajön dolgozni, én megyek munkába, tehát akkor is elkerüljük egymást.

Sajnos a mai világban sok minden közrejátszik. Főleg a pénz!

Ettől függetlenül, mindent megoldunk. Nem veszekszünk, tudomásul vettük a helyzetet és próbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Az együtt töltött percek pedig ezáltal sokkal értékesebbek, mint akik csak elélnek egymás mellett. Kitartást kislány!