Fiúk lányok akik párkapcsolatban élnek meséljenek!? :D

A betegséggel kapcsolatban eszembe jutott amikor a barátnőm bejött hozzám a kórházba.

Az az egész úgy kezdődött hogy a munkahelyemen egy balesetet szenvedtem, mert egy nyálkás, csúszós anyag ömlött ki a lépcsőre, és még nem értek oda a takarítók hogy felszedjék, én meg gyanútlanul megyek le, és dobtam egy hatalmas hátast, sajnos rosszul estem, megsérült a lábam, szerencsére nem volt törés, de a bokám kifordult a helyéről, és sajnos az egyik bordám is eltört. Bekerültem rögtön a kórházba akkor csak a szüleimet tudtam felhívni mert ez még idén volt májusba és még náluk élek, így apám behozta a kórházba a civil ruháimat plusz a pénztárcám mert csak az irataim voltak nálam, mivel én külön tárcában tartom, a munkahelyi belépőkártyámmal és a céges autó engedélyeivel plusz annak belépőjével együtt.

Apám behozta a cuccaimat csak mert ő is ott dolgozik csak másik részlegen plusz ő külsősként de neki is volt belépője én meg adtam neki kulcsot az öltözőhöz hogy hozza ki a cuccaimat. Akkor anyám szólt a barátnőmnek is akit azért nem hívtam fel mert éjszakás műszak után nálunk aludt így nem akartam ezzel zaklatni, de mivel már ébren volt így anyám szólt neki és jöttek be vele a kórházba.

Anyámék nem voltak sokáig mert apámnak vissza kellett mennie dolgozni plusz anyámnak is kellett mennie vizsgálatokra.

Persze a barátnőm utánuk jött be mert meglepetést akartak nekem azzal hogy váratlanul állítson be hozzám amikor nem számítok rá.

Nagyon helyes volt, tényleg mellettem volt, segített nekem, mivel járó gipszem volt így egyenlőre csak járókerettel tudtam közlekedni de később már a mankó is elég volt, ő segített nekem, hozott be kaját, italt, meg mellém bújt az ágyba. Mivel akkor épp egyedül voltam a szobába mert két ágyasba kerültem plusz TV is volt bent így együtt megnéztünk egy filmet, plusz segített is nekem a fürdésbe. Egyébként nem lett volna szabad de neki van bent ismerőse így elintézték hogy lehessen velem.

Ahhoz képest hogy éjszakára kellett mennie dolgozni és inkább pihenhetett volna majdnem egészen estig velem volt. Tényleg mellettem állt pedig magam alatt voltam mert egy lábtörést nem éltem volna túl, még az a kis sérülés ami miatt ideiglenesen gipszbe rakták a lábam attól is kész voltam, pedig simán jártam mankóval, de nem bírtam ezt. Ő lelkileg mellettem volt, minden nap bejött hozzám, több órára, mindig hozott nekem kaját mert a kórházi koszt minden volt csak nem elegendő kaja, igaz de legalább meglehetett enni, már amit.

De tényleg segített nekem, sőt amikor azt mondták hogy másnap mehetek haza már korán reggel 7 kor amikor még a reggeli osztáson sem voltam túl már bent volt anyámmal együtt, hogy akkor hazavigyenek. Anyámnak nincs jogsija így a barátnőm hozta őt be. Anyám is csak azért jött be hogy segítsen 1-2 dologban ameddig a párom protekcióval intézi el a papírokat mivel volt bent ismeretsége így soron kívül kaptam meg a záró jelentést. Eredetileg csak 9 kor kaptam volna meg de már 8 kor mondták hogy mehetek és majd menjek vissza kivizsgálásra.

A barátnőm még oda is elkísért meg végig velem volt, kitartott mellettem, segített is dolgokba, plusz a munkahelyemre is bement pontosabban csak a portáig, hogy a főnökömnek oda adja a papírokat meg elmondja nagyrészt mi a helyzet velem. Tényleg nagyon aranyos volt, körbe ugrált, segített.

Amikor ő volt beteg 3 hete elég erősen megvolt fázva és lázas volt, egyből mentem is hozzá és én is vissza adtam azt amit akkor ő adott nekem. Szerencsére hamar meggyógyult de mellette voltam.

Amit még nem felejtek el az az amikor a legjobb barátom akit már gyerek korom óta ismertem és szóltak hogy meghalt egy autó balesetben, akkor is teljesen magam alatt voltam, sírni sem volt kedvem, és a barátnőm olyan szinten mellettem volt hogy neki elmondhattam az érzéseimet, anyáméknak is eltudtam mondani ők is ismerték a haverom sőt a szüleink is régi barátok voltak tehát már családhoz tartoztak szinte, és egyedül a barátnőm vállán tudtam kisírni magam. A temetésen is ott volt velem végig, a kezem fogta és folyamatosan vigasztalt, hihetetlen hogy így sokkal könnyebb volt elengednem őt, még ő is sírt velem ami tényleg már aranyosnak mondható volt mert ő annyira nem ismerte a barátomat nagyon oka sem lett volna rá, de hát ő már csak ilyen. De tényleg mindig mellettem állt bármi volt, ez a kettő dolog volt az ami igazán meghatott. meg tavaly karácsonykor akkor még nem jártu8nk együtt de már fülig szerelmesek voltunk egymásba, egyébként újévkor jöttünk össze, pontosabban éjfélkor amikor koccintottunk, akkor volt meg az első csókunk is. Nos akkor karácsonykor még nem jártunk de küldött a barátnőm egy videó üzenetet amibe egy nagyon szép karácsonyi dalt énekelt el és boldog karácsonyt kívánt, akkor majdnem elsírtam magam, annyira szép volt, de még nem volt köztünk igazán nagy a szerelem. De ezt sem fogom elfelejteni soha sem.

amikor csak 1 napra kórházba kellett mennem, meglátogatott és hozott nekem való (az életmódomhoz illő) nassolnivalót :)

21L