Szerintetek túl nagy elvárás a teljes mértékű őszinteség?

Az, ezt saját magamon tapasztaltam meg... Én is elvárom, hogy a másik őszinte legyen velem, viszont vannak olyan dolgok, amiket soha nem fogsz elmondani, vagy mert már rég elfelejtetted és szerinted nem lényeges, vagy mert egyszerűen nem mered elmondani. Az utóbbiból esetemben egy példát se tudnék felhozni, de az előbbiből bőven van... :D

Emellett néha ott van az, hogy valakit jobban szeretsz annál, mintsem megbántsd egy valójában lényegtelen aprósággal, ami azért neki rosszul eshet. A hallgatás néha tényleg arany. ;)

25/F

Igen, túl nagy elvárás. 10-es nagyon jól írta.

Másrészről ez felesleges problémákat szül. Például a párom is ugyanígy gondolkozik, mint te. Pár napja történt az alábbi eset: én most egy hétig non-stop dolgozom, csak két órára tudok hazamenni délután. Egyik nap elég rosszul voltam, be is lázasodtam. Amikor hazaértem, nem volt otthon, csak az öccse. Neki elpanaszkodtam, hogy milyen pocsékul vagyok. Aztán bevettem gyógyszert, lefürödtem, stb. A párom túlórázott, úgy ért haza, hogy konkrétan 12 percünk volt, amit együtt tölthettünk. Így neki nem kezdtem el panaszkodni, hanem berángattam az ágyba és összebújtunk egy kicsit.

Másnap napközben chateltem egy közös ismerősünkkel, aki történetesen az exem is. Mivel még rosszabbul voltam, neki is panaszkodtam (szeretek panaszkodni :D). Ő meg felhívta a párom, hogy vigyen már el orvoshoz, ha beteg vagyok. Na most a párommal nem tudtam beszélni, mert ő nem net mellett dolgozik.

Arra értem haza, hogy alig akar hozzám szólni. Merthogy én nem vagyok vele őszinte. Azt hittem, lehidalok. Azért, mert úgy gondoltam, hogy nem stresszelem feleslegesen, amikor amúgy is minden baja van és nem hívogatom fel, hogy úristen, belázasodtam, leszűrte, hogy nem vagyok őszinte.

Igen, sokat akarsz. Az élet nem ilyen fekete és fehér. Nincs olyan kapcsolat, ahol az ember mindig mindent azonnal elmond a másiknak.