Szerintetek lehet ennek még jövője és tényleg van ilyen? Mi a véleményetek a szituációról?

6 évvel ezelőtt, még tiniként ő volt az első szerelmem. Mai napig sem tudom, hogy miért szerettem annyira, de ő az egyetlen akivel csak a jó dolgok maradtak meg az emlékezetemben, meg az, hogy mennyire szerelmes voltam belé.

Voltak utána pasijaim, sokszor volt is, hogy azt hittem szerelmes vagyok beléjük, de mindig az Első volt mérce és vágyaim megtestesítője (azelőtt volt nekem más, akit szintén szerettem, viszont nem voltam belé szerelmes, tehát másban nem volt első).

Tavaly ősszel úgy hozta a sors, hogy összeakadtunk. Ő keresett meg, ami engem nagyon meglepett, mert őszintén még azt sem hittem volna, hogy egyáltalán még a nevemre emlékszik. Nem is vettem őt túl komolyan elsőre, csak szex és más semmi. De végül nem úgy alakult a dolog, kezdeményezte, hogy akár lehetne közöttünk több is. Persze, legbelül csak erre vártam, azonnal belementem, hogy próbáljuk meg. Az első néhány hónapban olyan volt mint a mesében. Megkaptam amit akartam és pont úgy, ahogy akartam. Soha semmi vita nem volt közöttünk, nézelteltérések persze, dehát az hol nincsen.

Egyszercsak vett egy fordulópontot a dolog, fogalmam sincs mi történthetett, de elkezdett látványosan hanyagolni. Persze én kábé kierőszakoltam a találkákat, együttléteket és mindeközben csukva tartottam a szemem affelett, hogy már valami nem a régi.

Aztán egyszercsak egy napon kijelentette, hogy ő nem szerelmes belém és nem akar átverni és így együtt lenni velem. És, hogy még nem tette túl magát az előző kapcsolatán, ami nagyon csúnyán ért véget és így nem is tud szerelmes lenni. (10 hónap telt el az összejövésünk óta)

Sírtam, zokogtam, hogy nem számítottam erre, nem akartam, bevallottam neki, hogy én mindigis szerettem és, hogy tudtam, hogy akkor, ott 6 évvel ezelőtt ennek nem lehetett így vége és erre most így? Ő is sírt és, hogy sajnálja de neki ez nem megy. Megbeszéltük a dolgot, nem erőltettem, ha menni akar, akkor nem tehetek mást, minthogy hagyom és közben azt remélem, hogy ezt csak álmodtam, vagy hogy esetleg megbánja és visszatér. De közben azért a holmijai nem vitte el, merthogy jön ő még ide és amúgysem akar teljesen elveszíteni. Na ezzel zavart legjobban össze.

Meg is keresett nemsokkal utána, kérte, hogy találkozzunk. Az nem jött össze, majd egy ideig pont úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Telefonált mindennap, majd mikor már a sokadik találkozó sem jött össze, én magam hívtam fel azzal a szándékkal, hogy visszaadjam neki a cuccait (csak ezt neki nem mondtam meg, nehogy aztán visszalépjen), mert addigra már eléggé szenvedtem ahhoz, hogy úgy döntsek véget vetek ennek véglegesen. Arra a megkeresésemre már vissza sem jelzett, azóta nem tudok róla semmit. Később fel akartam köszönteni, de már a számát is lecserélte, facebookon még ismerősöm, de soha nem elérhető. Pontosan ezen a napon letörölt a skyperól is.

Azóta 180 fokos fordulatot vett az életem, szerencsére pozitív irányba, ha nem nézzük a jelenlegi szerelmi életemet (ami ugye romokban hever).

Lesz ez jobb valaha, vagy ez megint egy befejezetlen történet? Lehet még jövője? És különbenis miért zavart össze még utoljára így össze?

Most szerencsére a munkámban rengeteg örömöt lelek, így ez leköti az energiáimat, de valahol mégiscsak foglalkoztat.

21/N