A szüleim ellenzik a párkapcsolatomat? (lent részletezve)

26 éves lány vagyok, a barátom 33 éves. Lassan fél éve lesz, hogy együtt vagyunk.

A szüleim már az elejétől kezdve ellenzik, főleg mióta megtudták, h kivel járok.

Apukám ismeri a fiú szüleit, már hosszú ideje és úgy tudja, hogy a barátom anyukája

roma származású a szüleivel együtt (azt mondta, hogy muzsikus cigány-familia).

A szüleim szerint a barátom és a családja putriban lakik, pedig éppen ellenkezőleg: sok-év

munkájával felépített kétszintes családi házban laknak. Szebb, mint akarki másé. Az apja vállalkozó.

Az anyja irodában dolgozik.

A szülei dolgos emberek, mindent megadtak a gyerekeiknek.

A barátom rendesen dolgozik, főiskolát végzett, tiszta, rendes és ami a lényeg, hogy szeret.

És én is szeretem. Nincs tetkója, nem drogozik. Egyáltalán nem látszik, hogy roma lenne. A baráti köre meg

főleg nem az!

Az ő családja szeret engemet, mindig nagyon kedvesek velem.

De persze az én szüleimnek senki sem felel meg. Apukám már visszahallotta a városban másoktól,h

én Vele járok.

Nem engednek el vele, csak este 11ig! (ha egy perccel később is megyek anyukám utánam

telefonál. És sajnos akkor is megtette, amikor mással jártam). Mert különben haza se menjek.

Azt is mondták már,hogy kitagadnak. Szégyenkeznek miattam. Nem értem, hogy miért.

Az unokatestvérem 17 évesen teherbe esett és szült is, volt h részegen az utcán hentergett. Szerintem

az én családom zűrösebb, mint a barátomé, mégis most én vagyok a rossz.

Előre közölték, hogy soha-de-soha nem jöhet el hozzánk a barátom.

Anyám magasra helyezte a mércét. Egy ideál él a fejében, a hozzám illő pasiról, és ha nem az lesz, amilyet

ő elképzelt összedől a világ... (zsidó, meleg megfelelne).

Nem értem, hogy miért baj ez? Miért kell, h vadidegen emberek beleszóljak az életembe. Éppen elég,h

ennyi idősen a szüleim is megteszik! Van szakmám, és egyetemre is jártam. Jelenleg munkát keresek,

amiben a barátom is segít.

/A gimis barátnőm hasonló cipőben jár. Csak az ő barátját ismeri a családja. A barátnőmnek van munkája, a szülei

mégis elvárják, hogy este fél10-10re otthon legyen. Azt mondta, tudja, ha egyszer elköltözik otthonról az

anyja hónapokig nem fog vele beszélni. Szerintem rám is ez a sors vár. Még az is lehet, hogy kitagadnak./

Nem értik meg, hogy szeretem. Jól érzem magamat vele és ő is így érez.

Komoly válaszokat várok!!!!

Mit tegyek?

Engedjek a szüleimnek és szakítsak? Vagy maradjak a barátommal, akit szeretek?

Nyugodtan szeretnék élni.