Szerintetek ilyen korban élni kéne még a lehetőségeimmel, vagy szerencsésebb komolyabban venni a kapcsolatokat?

Az elmúlt kb 6 évemet 2 komoly kapcsolatban töltöttem, bár egy rövid időre kipróbáltam a "változatosabb" életet is, sok sráccal randiztam, sőt, nagyon sokkal, de egyik se fogott meg igazán, na meg rájöttem legalább, hogy ez nem az én műfajom (semmi szexuális dolog nem volt).

Mostanában alakulóban van a kapcsolatom valakivel, akibe szerelmes vagyok egy ideje, de valahol érzem, hogy nem fog ez örökké tartani, meg már alapvetően nem tartom olyan jó dolognak a kapcsolatokat az alapján, amit látok magam körül. Még a legboldogabb pasik is nagyrészt más nőkről álmodoznak, én meg az a típus vagyok, akit csak az az egy srác érdekel, és azon túl szemellenző és kész.

Viszont mindig is sok olyan férfi próbálkozott nálam, akik valamilyen szempontból nagyon érdekes életet élnek, akár azért, mert valami érdekes hobbijuk van, vagy éppen nagyon gazdagok és bármire futja, vagy híresek, vagy csak szimplán mindenhol ismeretségeik vannak és ezáltal mindenhol ott vannak. Talán 1-2 ilyen kapcsolatot is megérné "kipróbálnom"?

Most tekintsünk el lehetőleg attól, hogy milyen számító ribi vagyok, meg hasonlók, pusztán éljétek bele magatokat a helyzetbe, hogy nincs senkitek, de lehetőségetek lenne a számotokra álom életet élni. És erről a szituról érdekelnek vélemények. :)

22L