Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlreagálom? Én vagyok a rossz?
Hónapok óta egy tök jól működő párkapcsolatban élek, csak egy cseppnyi problémám van: én folyton mindenről lemondok azért, hogy minél többet együtt lehessünk, míg a barátomtól cserébe azt kapom, hogy "bocsi, most más dolgom van, majd találkozunk x nap múlva". Megértem, hogy nem lehet mindig velem foglalkoznia, de azért, mikor én a vizsgáim előtti napokat is vele töltöm (kockáztatva a bukást meg hasonlókat), és nem is akar hazaengedni, mert jajj, mennyire jó, hogy együtt vagyunk, másnap meg ő nem hajlandó találkozni velem, mert tanul egy olyan vizsgára, aminek még az időpontját se tudja... Akkor az azért elég fájdalmas. Vagy mikor én lemondok egy hétvégi alkalmi munkalehetőséget (előzőleg megbeszélve vele, és ezt ő kérte, hogy többet legyünk együtt hétvégén, ne vállaljam be), akkor az jön cserébe, hogy aludjak nála, de ő éjjel dolgozik, este 10-től reggel 6-ig, egész nap aludni fog, azért majd találjam fel magam, oké?
És ez mellett (mert neki állandó ez az éjjeli diákmunkája- egyetemisták vagyunk mindketten, mellesleg) amióta dolgozik, folyton olyasmit mond, hogy ő legalább próbálja építeni az életét, nem úgy mint egyesek, vagy ha szeretnék vele találkozni, de nem megy, akkor jön a duma, hogy "képzeld, van, aki dolgozik is", meg hasonlók. Annyira nagyra van ezzel, és folyton az orrom alá dörgöli, hogy én "csak" tanulok, nem keresek pénzt. Azt persze elfelejti ilyenkor, hogy én az ő kérésére mondtam le, örömmel, egy munkalehetőséget, hogy együtt lehessünk. Cserébe semmit sem kapok, csak mellőzést.
Túlreagálom? Szerinte igen, és megintcsak én vagyok a rossz, aki ki akarja sajátítani és nem érti meg az ő nehézségeit. Pedig én mondtam, ha egyszerre akar tanulni, dolgozni és velem is lenni, de nem megy, akkor egyiket hagyja. Azt nem kérhetem, hogy adja fel a lehetőségeit miattam, ezért megkönnyítem a dolgát, és akkor legyen elég ideje tanulni és dolgozni, ne legyen velem. De most megint én vagyok a hisztis liba.
Túlreagálnám a dolgot? Az utóbbi időben tényleg olyan, mintha távkapcsolatban lennénk, pedig itt lakik tőlem 40 percnyire.
Nem, nem reagálod túl. Jogosan kérhetsz tőle számon dolgokat, a történet alapján meg kezd hűlni ez a kapcsolat és a végét járja.
Azt tudom tanácsolni(hogy ne egyből én is a szakításba hajtsalak), hogy várj még vele kicsit mi fog belőle kisülni, mit fog felmutatni, látható-e rajta pozitív változás.
Ha ennek ellenére sem fog változni semmi, akkor jobb ha kerülitek egymást...attól talán észbekap
Egyébként a kérdésedre válaszolva: igen, túlreagálod, és igen ez hiszti. Pontosabban játszmázás. Leírod, hogy ez meg az nem jó, a másik mit csinál rosszul, de semmit nem írsz arról, hogy mit szeretnél, hogy mit kellene a másiknak csinálnia!
Ez olyan, mint amikor az anyuka azt mondja a kisgyereknek, hogy rossz vagy. Ok, de a kisgyerek honnan a fenéből tudná, hogy mitől ne legyen rossz? Nem mondják el neki, csak azt, hogy rossz, és mivel nincs más lehetősége, hát elhiszi magáról, hogy rossz, és úgy is viselkedik. Mert nem tud mást! A párod se tudja, hogy mit vársz el tőle, mivel lennél elégedett, mivel tehetne téged boldoggá, mert csak vagdalkozol, hogy ez se jó, meg az se jó. Így tényleg nem lehet kapcsolatot működtetni. Ha akartok egymástól valamit, akkor inkább segítsétek egymást, hogy a másik értse, hogy hogyan tudna megfelelni a rejtett elvárásoknak.
Átbeszéltünk mindent a kérdezövel, heti 3-4 napot együtt lehetnénk, de neki ez nem elég.
Akkor sajnálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!