Mit szólnátok ahhoz, ha a pasitoknak volna egy fogadott lánya? Részletek lent.

A lényeg 38 éves férfi vagyok, és éppen szeretnék egy új kapcsolatot kialakítani.

Van egy fogadott lányom, akit 6 éves kora óta ismerek. (Anyukájával próbálkoztam, ami nem sikerült túl jól, de a gyerek nagyon megszeretett engem, és viszont) Tegnap eszméltem rá, hogy ő más számára már felnőtt nő, mert 18 éves lett.

Nekem gyerek, és valahol kétségbe esve próbálnám visszatuszkolni a 12 éves korba. Szóval hetente többször nálam van, kipakolja a hűtőt, otthon érzi magát, pont úgy viselkedik mint ahogy természetes szerintem, hogy egy kislány viselkedik az apaképével szemben. Ha tévézünk odabújik, és én meg olyan kedves vagyok vele, ahogy más nőnemű lényhez nem tudok szólni. (saját vér szerinti apját utálja, és eddig az anyja összes pasiját utálta rajtam kívül, engem meg gyakorlatilag az apjának tekint)

A partnerkapcsolataimban kimondottan irányító típus vagyok, tehát valakivel szemben akit nőnek tekintek nem tudok ilyen típusú kedvességet mutatni, ha belegebedek akkor sem.

Sajnos egy fél éve véget ért egy nagy szerelmem, és most nekilátok keresni remélhetőleg egy újabb nagy szerelmet. Eddig minden barátnőm kislányként találkozott a fogadott lányommal, és senkit nem zavart. Most viszont, nem tudom, hogy mire számíthatok.

Pláne, hogy tényleg iszonyatosan elkényeztetem, mézesmázosan kedves vagyok felé, elhordom erre arra hetente több helyre megyünk. (Elkísér sokszor tárgyalásokra, és külföldre, meg heti mozi+pizza stb.), és ha megyünk utazgatni az új párommal, a felére őt is elvinném mint a gyerekem.

Milyen volna ezt egy nőnek feldolgozni? Mármint, hogy ő egy 18 éves nőt pillant meg, aki nekem gyerek marad mindig? Illetve ugye, nincs köztünk vérségi kapcsolat, de gyakorlatilag a halálom esetén ráhagyok egy csomó mindent. Ezt milyen érzés feldolgozni? Illetve nem vagyok őt leszámítva sikeres a gyermekek megszeretésében. Tehát ha a következő kedvesemnek, lesz egy kislánya, koránt sem biztos, hogy a gyereke felé nyújtott korrektségen kívül tudok bármit produkálni. Anno a fogadott lányom, semmiben sem hasonlított egy átlagos kislányra, hanem egy hihetetlenül problémás gyerekben lévő, nagyon tiszta jelem volt, akit lehetetlen volt nem szeretni nekem, de mindenki más sikítva elrohant volna a közeléből.

Illetve sajnos tudom, hogy egyre anyagiasabb a világ, de én ennek a kislánynak pont úgy meg szándékozok adni mindent, mintha a saját vér szerinti gyermekem volna. Ezt milyen érzés volna feldolgozni?

Szóval hölgyeim várom a véleményeket.