Hogy lehet elfogadni, hogy sok év házasság alatt annyira megváltoznak az emberek?

Ez a jelenség nekem mindig is elég fura baromságnak tűnt, de komolyan. Az emebr együtt él a házastársával, végig él minden változást, azok nem meglepetésszerűen érik! Ha valaki egyszercsak meglepődik ezen, hogy jé, ez nem az az emebr, akivel összeházasodtam, akkor az azt jelenti, hoyg nem is igazán éltek EGYÜTT addig, nem figyeltek egymásra. Mindenki változik, de akivel együtt élek, annak érzékelem változásait és azokra reagálok. Persze ha van egy negatív változás, és abba beletörődök, akkor a szőnyeg alá sepert probléma gyűlik-gyűlik és bizony egyre távolabb mennek az emebrek. De akkor ezen mit kell meglepődni? Azért mentek erre az események, mert nem törődtünk velük, hagytuk, hogy erre menjenek, mi a túró ezen meglepő?! Nem a változás a gond, hanem az, hogy nem közösen formálódtunk, hanem hagytuk, hoyg két irányba fejlődjünk. Ezen viszont lehet változtatni, ha megbeszéljük ismét a dolgokat és megállpodunk egy közös útban, és nem csak úgy hagyjuk a dolgokat megtörténni aztán meglepődünk, hoyg jé, ezek a dolgok tényleg megtörténnek...

De ha meg nem rossz irányú változások voltak, akkor azokkal megint mi a jó ég a baj? Ez egy kicsit olyan, mint amikor valaki ismét gyerek akar lenni. A gyerekkor nagyon jó, de nagyon jó a kamaszkor is, a felnőttkor is, az öregkor is! Ez egy természetes folyamat, nem a változással van gond, hanem azzal, hoyg valaki küzd a megváltoztathatatlan ellen, ahelyett, hogy kihozn a legjobbat a változásokból. A szörfös sose kezdi el ütlegelni a levegőt, hoyg miért fúj ez a rohadt szél és én miért nem tudom megállítani, hanem kifejezetten örül, ha fúj a szél, mert a szél erejével lesz ő is elemében és repül a habokon...

Tük jó dolog felelős felnőttnek, szülőnek lenni! Az ember új képeségeket tanul meg, nevelő lesz, ő alakítja a családot, védelmezi, irányt ad neki, stb. Ezek baromi jó dolgok, még ha olykor nehezek is! Tök jó dolog megöregedni is, amikor már csak az érdekel, hogy átadd a következő generációknak életbölcsességedet, mert már nincsenek egyéb életgondjaid, ambícióid, stb. Nem változás fáj, nem az félelmetes, nem az okoz problémákat, hanem mindezeket az okozza, ha nem akarunk változni. Egy család minden tagjával igenis haladjon valamerre, hódítson meg új területeket, hozzon létre új dolgokat!

Ha meg pusztán annyiról van szó, hogy "kihűlt a szerelem", akkor is alapvetően a közös sikerek, örömök és az őszinte, egymásra odafigyelő szeretet hozza vissza a család melegét. De ezen tökölni, hoyg ez nem az az ember, akivel összeházasodtam, teljesen értelmetlen baromság... :)