Mit csináljak, hogy önmagam lehessek beszégletés közben?

Majdnem két éve vagyok együtt a barátommal. A kapcsolatunk elején izgulós voltam, de igyekeztem önmagamat adni. Ahogy telt-múlt az idő, egyre hisztisebb voltam, és hiába próbáltam befolyásolni magamat, olyan volt, mitnha nem én lennék, egyszerűen a sok hiszti nem én voltam. Egy idő után rájöttem, hogy ezzel elveszíthetem és megváltoztam-viszont így, hogy ráébredtem, hogy hibáztam, nem mertem a barátommal beszélni. Tudom, hogy beteges, de nem mertem neki írni neten, nem mertem vele beszélgetni, csak bólogattam, minden este megkérdeztem valakit, hogy szerinte írjak-e jó éjt üzenetet a barátomnak...gáz, de egyszerűen rettegtem, hogy elveszítem. Nyáron ez tovább durvult, egész nap azon járt az agyam, hogy írjak-e neki, vagy sem, mikor vagyok sok, mikor nem...aztán eljutottunk odáig, hogy elkezdett tőlem távolodni. Ráébredtem, hogy nem éri emg, hogy felfáldozzam önmagam, így ahogy távolodtam tőle, egyre jobban tért vissza az "igazi" énem. Egyre mosolygósabb lettem, egyre jobban tudtam VELE IS!! vicceskedni, és láttam, hogy ez megfogja. Ez az énem sokkal jobban tetszett neki. Egyre lazábbra vettem a dolgot, nem éreztem tétet, önmagam voltam. A mai napon megint kedves volt, emgint éreztem, hogy szeret....hát egyből elkezdtem hülyeségeket írkálni neki(rossz értelembe). És ezt nem tudom befolyásolni!!!! (pániktünetek miatt jártam már pszichológushoz, volt durvább helyzetem). Egyszerűen önmagam akarok lenni, de olyan, mintha nem menne akkor, mikor kimutatja, hogy szeret....de én nagyon akarok ilyenkor is olyan lenni, mint amikor laza vagyok....hogy befolyásoljam??? Egyszerűen nem megy :( (18/L, 17/F)