Bejövök ennek a srácnak? Idősebbek is mindenképp írjanak! (17/L)

Egy gimnáziumba járunk, sokszor szavalunk, énekelünk együtt különféle rendezvényeken. Most épp egy színdarabban kaptunk pár szerepét, na jó, mondjuk nem sok közös jelenetünk van, mert nem kedves párt alakítunk.

De már elég sok közös élményünk volt.

Szóval, olyanokat csinál, hogy sokszor néz, figyel, vagy például, volt ilyen ruhavita, nekem nem kellett az amit adtak, mert nem állt jól, hanem a másik szín jobban állt, akkor kiállt mellettem az egész csoport előtt, a tanárunkkal is szembeszállt.

Mármint úgy, hogy "szerintem is ez a ruha jobb lenne neki, amit ő szeretne". :)

Vagy volt olyan, hogy épp próba előtt voltunk, és kilógott a melltartüpántom hátul, mire odajött, finoman megfogott, a pántomat visszaigazította, és akkor elégedetten rámmosolygott.

Vagy olyan is volt, amikor egy ilyen közös éneklés után leugrottam a suli színpadról a kulisszába, aztán örömömben a nyakábaugrottam, és teljesen elpirult és zavarbajött.

Sajnos, elég félénk fiú, olyan tipikus jótanuló (hihi, még szemüveges is, kicsit Harrypotteres feje van) és sokszor púposan áll, nem igazán férfiszépség, de nekem nagyon tetszik, nem is a külseje, hanem mert olyan kedves és nem agresszív, nem a dugásra hajt.

Azt hiszem, még nem is volt nője, nekem már volt pár fiúm, de még én se voltam úgy fiúval.

Nagyon hülye dolog, hogy nem tudok vele beszélgetni, mert olyan görcsös, de próbálok kezdeményezni, csak akkor mindig fiúkkal beszélget.

Szilveszterkor volt olyan, hogy úgy volt, hogy együtt szilveszterezünk, fel is hívott, de aztán elbénázta, és máshol szilvesztereztem. Na, én pedig, miatta képes voltam nem összejönni egy tökhelyessel a bulin.

Szóval, most még nem tudom, mi lehet, Ti hogy látjátok?

De mindig néz, és sokszor látom, hogy rajtam van a tekintete, barátnőim, barátaim is látják.

És sokszor, amikor kettesben maradunk, megfagy a levegő, pl: amikor próbára várunk, csak olyan, kényelmetlen a helyzet. Nem tudunk lazán beszélgetni egymással, ő is görcsöl, én is, habár próbálom természetesnek láttatni magamat, vagyis a viselkedésemet, és próbálok bedobni témákat.

Úgyhogy marad a kényszeredett mondat, a kínos hallgatás, amikor már én is alig várom, hogy valaki jöjjön már, mert nem lehet vele kommunikálni. Amúgy csinosnak tartanak, sokat sportolok, benne vagyok a suli akrobatika csapatában is, elég aktív is vagyok.

Vannak osztálytársai, akik nekem voltak azok általánosban, és utálnak engem. Lehet hogy azok beszéltek neki össze rólam hülyeségeket, és azért nem mer bevállalni? Tökre tetszik, beleszeretés határán vagyok, léccccccccccike segítsetek! :-*