Meddig fog ez még tartani?

Annyira elképesztően tudom szánni a hozzád hasonló embereket, illetve lassan már párok túl nyomó részét. Van ember aki szeret titeket, akit ti szerettek, akivel kölcsönös bizalmi viszonyban vagytok, és ti elbasszátok az egészet, és azon sírtok hogy szakítanom kéne, meg hogy tudok tőle elvárni.

Eközben egy csomó ember, férfi/fiú lány/nő, csak arra vár hogy legyen egy ember egy társ aki megérti őt és azért/úgy szereti ahogy van. Szeretné érezni hogy valaki különlegesnek találja.

Hanyatlik ez a baszott világ a társadalommal együtt, de ez már lassan sztereotípia vagy norma. Ilyenkor szégyellem hogy nem vagyok állat. Nem érdekel hogy nem tud gondolkodni, és hogy ösztön lény. Mégsem tud olyan kárt okozni az egész világ harmóniában mint ez az elcseszett "intelligens" faj!