Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy ilyeneken gondolkodom? Én vagyok neki az első, és félek, hogy el fog hagyni.
A páromnak én vagyok az első nő az életében. Jól megvagyunk, már egy éve együtt vagyunk, de sokszor elfog egy rossz érzés, hogy nem tudom meddig fog ez tartani. Hogy meddig tart a "lángolás" és mikor mondja azt, hogy ő még nem élte ki magát, és hagy el egy másik nőért.
Beszélgettünk már erről, ő azt mondja, hogy nem hiszi, hogy azért hagyna el, mert ki akarná élni magát, jó velem lenni, miért akarna mást?.. Zavarja, mert szerinte ha ezen agyalok, akkor úgy érzem, hogy nem szeret, pedig szeret.
Aki volt már hasonló helyzetben: Vajon hogy tudnám ezt leküzdeni, hogy ne jöjjön rám havonta ez a "hiszti"?
Normális vagy sem, szerintem mindenki, akinek fontos valaki elgondolkozik ilyesmiken.
És a barátodnak igaza van, fejezd be a hülyeséget, vagy ha sokáig traktálod, te lököd bele más csajok karjaiba. Bízz benne, de leginkább magadba, és hagyd az önbizalomhiányt másra. Ennyi a kulcsa.
Nálunk is ez a helyzet. A férjemnek én vagyok az első kapcsolata. majdnem 21 volt amikor összejöttünk, én 24. Azóta is együtt.
Ő azt mondja nem kell neki másik nő. Ha akarta volna, kiélte volna magát tizenévesen. Szóval nem az a nőket hajkurászó fajta, és a szüzességét is azért nekem adta:) mert nem akarta csak úgy elveszteni, a szerelemre várt:)
Persze szoktam ilyesmire gondolni, de úgy veszem a dolgot, ha ő nem gondolná komolyan, nem vett volna el. Hanem max maradtunk volna barátnő barát státuszban.
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!