Az normális, hogy nem tudom, hogy miért szeretem őt?

ezeket hívják érzéseknek! :) Ez nem rossz dolog, és ha ebben a korban vagy, akkor naná, hogy normális! :)

Nincs ezzel semmi probléma. :)

Kár, hogy még nem jöttél rá, hogy a szeretet nem racionális alapokon nyugszik.

Én is ezen gondolkoztam ma. Próbáltam összeszedni a közös tulajdonságokat, de nagyon nehezen ment, ha sikerült is, csak 1-2 "jelentéktelen" dolog jutott eszembe. Néha már megfordul a fejemben, hogy biztos szeretem? Nem csak azt hiszem, mivel nem tudom én magam sem, hogy miket is kéne felsorolni indokként? Aztán eszembe jut, hogy milyen általa mondott vagy csinált kis hülyeségeken szoktam mosolyogni. Hogy elég a hangját meghallanom, és egyből arra figyelek. Hogy ha egy picit is egymáshoz érünk, forróság fut végig bennem... És ezek után rájövök, hogy teljesen mindegy, mi fogott meg benne. Hiába akarnám szavakba önteni, úgysem tudnám. És ez így van jól. :)