Legyek én a bátrabb vagy várjam ki most már, amíg Ő lép?

Nevessetek csak, kicsit ovis helyzet áll fenn. :) Van egy új osztálytársam, akivel az év eleje óta nagyon jóban vagyunk, mindig hülyéskedünk szünetben, tök óvodás módon elveszi a tolltartóm, hogy vegyem vissza, tesin bejön utánam a szertárba és kötekedik, sokszor nézünk egymásra, együtt megyünk a termekbe,ha másutt van óránk, igyekszünk mindig egymáshoz érni valahogy, és esténként már rám is ír facebookon. A múltkor későn értem haza a suliból, olyan 8 óra fele, akkor kapcsoltam be a gépet és már várt az üzenet, hogy jöjjek már fel beszélgetni. Ma lesz egy nagy koncert a városban és poénkodott rajta, hogy lehet megkeres és lógunk együtt/ lehet felhív és megkeres, de aztán mondta, hogy talált társaságot. Ettől függetlenül folyton felhozza a koncit, meg hogy majd összefutunk biztos. Tegnap suliban is úgy köszönt el, hogy mondta, hogy ma találkozunk. Én mindezekből, meg a kedves kis piszkálódásaiból úgy vettem le, hogy kedvel, érdekelne, hogy szerintetek nem tévedek-e? Szeretnék kicsit tovább lépni, és arra gondoltam, hogy pedzegetném neki suliban, hogy kikísérhetne a buszhoz, ha úgyis arra jön. Lépjem meg ezt, vagy várjam ki, míg magától eszébe jut megvárni vagy kikísérni? :)

17/L