Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy másik férfiról fantáziálok egész nap. Mi a baj?
Sziasztok!
22 vagyok, a párom 30.
1 év 8 hónapja járok a barátommal, és nagyon odavoltam érte a kapcsolat elején. Ez a rózsaszín ködű állapot kb. 1 évig tartott, de aztán valami az idők folyamán megváltozott.
Egyetemre járok természettudományos szakra, és nem könnyű, bevallom, de elhivatott vagyok a szakma iránt. Viszont a suliban már az elején is felfigyeltem egy férfi tanársegédre (33 éves), de elhessegettem ezt, mert csak a női hiúságomnak tudtam be ezt az érzést. Csakhogy fél évre rá, amikor vizsgáztam egyszer nála, akkor végem volt:
- nem tanultam eleget, de bátorított, hogy mondjam, amit tudok
- együtt gondolkodtunk, és teljesen egymásra hangolódtunk, ami utoljára velem egy fiúval 12 évesen történt meg (első szerelmem)
- őszintén meglepődött rajtam, hogy a kevés önbizalmam ellenére milyen jó eszem van (viselkedése alapján)
- őszintén kifejezte, hogy milyen intelligensnek tart, és hogy minden képességem megvan arra, hogy elvégezzem ezt a szakot, sőt, magasan kiemelt a többiekhez képest...a szemében, az arcán valamiféle ámulatot láttam (ő fizikus, én is annak tanulok)
Amit még tudni érdemes:
- elég attraktív lány vagyok, 161 cm vagyok, vékony, de nőies, babás az arcom
- gyerekkoromban történtek velem rossz dolgok, és kicsit apakomplexusom van, de nem a férfiak életkorát tekitnve keresem az "apám", hanem inkább az intellektusában, a kedvességében...és a fiatal férfiak jobban is tetszenek, csak köztük nem túl gyakori az az érettségi szint
- nagyon érzékeny vagyok és van pár érzelmi korlátom, de folytonos önfejlesztés útján vagyok
- nagyon sokat elmélkedem
- nem állok jól anyagilag, a barátom sokszor kisegít
- együtt építünk egy vállalkozást
- a tanár házas és van két kisgyereke, én pedig nem kezdek ki házas férfival (főleg, hogy tanárom...nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni)
- a vele való nem túl gyakori találkozások alapján, több jelből is megítélve ő is vonzónak talál, sokszor zavarba jön emiatt és olyankor megdermed az arca (tehát próbálja palástolni), illetve ha feloldódik, akkor sokszor mosolyog és lesüti a szemét. már többször észrevettem, hogy bámulja, tanulmányozza a lábaim (szinte öntudatlan nézéssel)
- nagyon helyes férfinak látom a páromat, kifejezetten a zsánerem...kivéve az alkata
- nem érzek semmilyen hiányt, amikor nincs ott a párom, és az ágyban sem vagyok kimondottan oda (ennek egyik oka, hogy nálam nagyon érzelemfüggő a libidó, a másik oka meg hogy amikor belejönnék, már vége)
- nagy igényem van humorral és intellektuális gondolatokkal teleszőtt beszélgetésekre...többnyire ezt keresem egy férfiban, és ez nagyon le tud venni a lábamról
- amikor szeretgetjük egymást, gyakran felveszem azt a szerepet, hogy kiskutya vagyok, vagy macska, vagy valami kicsi és aranyos, és ő mint egy gazdi, szeretget...tehát próbálom magamból a szeretetet kifejezését kicsikarni, de csak így megy
- a barátom is okos és nagyon érzelmes is, de még egyszer sem sikerült úgy beszélgetnem vele, ahogy viszont másokkal az iskolában igen (és most nem azért, mert hogy csak a Higgs-bozonokról akarok beszélgetni, hanem számomra fontos egyfajta asszociációlánc, az egymásra való ráhangolódás érzése...de a barátom kissé mechanikus a beszélgetés terén)
- már próbáltam 8 hónappal ezelőtt szakítani a barátommal, de kiborult, és sírt mint egy gyerek, hogy ő velem képzelte el az életét, és mondta, hogy nem akar elveszíteni
- mindig mondja, hogy mennyire szeret, és mostanában ez egyre jobban zavarba ejt, mert nem tudom ezt neki viszont mondani (vagy ha kimondom, akkor azt érzem, hogy mekkora hazug vagyok, mert ahogy én mondom, az nem azt az érzelmet takarja, mint részéről)
- kb. 6 hónapja is megpróbáltam szakítani, de akkor is ugyanez volt
- korábban többször mondtam neki, hogy csak arra a férfira tudok gondolni, de azt mondta, hogy "te irányítod a gondolataid"
ami igaz is, viszont ha megpróbálnék nem gondolni arra a férfira, akkor is ha meglátom a folyosón, görcsbe rándul a gyomrom, és legalább 5 perc kell, hogy visszazökkenjek nyugalmi állapotba...tehát tipikusan az az érzés, amikor valakibe bele vagy esve, ahogy felkelek, az első gondolatom ő :( szexuális fantáziám 99%-a is rá irányul
- együtt lakom 1,5 éve a barátommal, és neki itt most elég olcsó lakni (rokonomnál vagyunk albérletben)
- sokat hülyéskedünk, nevetünk párommal, de valahogy csak barátként érzek felé, nem úgy, mint életem társa felé
- ha szerelmeskedés következik, elég erősen manipulálnom kell a gondolataim, hogy ráhangolódjak a témára (ezzel korábban nem volt gond vele)
Most mit tegyek? :( Teljes érzelmi káoszban vagyok, ráadásul a tanulmányi teljesítményemnek sem tesz túl jót ez a helyzet.
Segítenétek tanácsaitokkal, kérlek?
Köszönöm szépen!
Kedves kérdező!
Ha párodhoz már nem vonzódsz, sőt félsz tőle akkor hagyd ott, komfortból (anyagi biztonság) ne maradj vele.
Azért az érdekelne hogy miben kevesebb mostani párod, mint a tanársegéd (külső, jellem, műveltség...). Mérnökszakokon pl. a legkevésbé életképes hallgatók maradtak ott szakoktatónak, tanársegédnek, míg a sikeresebbek általában multinál helyezkedtek el.
# 6
Beszéltem a párommal telefonon. :) Nagy előrelépés volt, mert ez tényleg beszélgetés volt, és nem vitatkozás. Meghallgatott végre! Be mertem vallani az érzéseim, és úgy érzem, máris könnyebb vagyok. Ez a dolog még alakul... Tudom, hogy a tanár dolog csak egy pótcselekvés volt az egészben, de azt is tudom, hogy a vonzalom az egy létező dolog volt köztünk...csak vannak ennél fontosabb dolgok is, ezért sem vagyunk együtt. :)
Köszönöm mindenkinek! Azért, ha valakinek van még hasonló tapasztalata, szívesen olvasnám, mert 22 évesen még nem sikerült kinőni ezt az "nagyon kedvesnek, intelligensnek tűnő férfiba beleszeretni" dolgot. Lehet, hogy ez már csak az apakomplexus maradványa. :D Mindegy, meglátjuk.
"nagyon kedvesnek, intelligensnek tűnő férfiba beleszeretni" dolgot. Lehet, hogy ez már csak az apakomplexus maradványa"
Szó sincs róla!
Ez egyáltalán nem komplexus. Egy kedves, megértő, gyöngéd intelligens férfibe lehet csak szerelmesnek lenni.
Fogalmam sincs, hogy lehet valaki szerelmes egy lepedőakorbata, falubikája vagy egy törtető, multinál nyomuló alakba szerelmesnek lenni? Hírnév,vagyon,rang?
A szerelem másról szól, kívánom, hogy megtaláljon ! (mert nagyobb nálad a Szerelem, az fog téged megtalálni, és nem kell neked rohangálni utána)
Hát, a párom zömökebb típus, futóatléta volt, de most már kicsit felszedett hájat a hasára, de máshol is több a zsír arányaiban, mint korábban. Vastagságra nem sokat változott, bár lehet, hogy ezt már azért nem veszem észre, mert folyton vele vagyok. :)
A beszélgetés, amit írtam. Nehezen vagy szinte sehogysem volt kialakítható vele magávalragadó beszélgetés. Inkább a racionális dolgokról beszélt, meg mindig csak ugyanaz a témakör (a munka rabságából való kitörés a vállakozásunk által, megvalósítani az álmainkat). Ezutóbbi engem is nagyon mozgat, de hogy folyton arról beszélni, az nekem már uncsi és egyhangú. Az iskolai barátaimmal izgalmasabb beszélgetéseket folytatok, és nem tudtam megérteni, hogy a párommal miért nem sikerül, pedig neki is megvan hozzá mindnene (esze, érzelmi szintje).
A tanársegéd, ő testre inkább a zsánerem, mert vékony. Magasabb is (a párom 170 cm), kb. 180. Viszont ő szemüveges és kopaszodik, és a párom helyességre messze übereli őt. Egyetlen lényeges különbség az a rám való ráhangolódás képessége. És ebből a tanrásegédnek 5-ből 5 az arány, míg páromnak kb. 3000-ből 300. Azt érzi az ember, hogy ez nem a véletlen műve.
A kérdező kommentje:
És egyébként is...párom félelme attól, hogy elhagyom, olyan reakciókat váltott ki belőle, hogy nagyon félek, kárt tenne magában vagy bennem. :( De miért nem tud elengedni? Miért ragaszkodik ennyire valamihez, amiről kitalálta, hogy az a végzete?
- Ő szeret te meg nem. Empátiát meg nem érzel mert érzelmileg fejletlen vagy.
#16-os válaszoló!
Neked mi bajod? Sehol sem írtam, hogy öngyilkos lettem, mivel még csak meg sem kíséreltem, csak vágytam rá!
Neked olyan csekély az önbizalmad sajnos, hogy mindenképp bele kellett kötnöd valamibe. Most nem keresem ki, hogy hol írhattam olyat, hogy "öngyilkos lettem", de azt is biztosan tévedésből írhattam.
Az, hogy ha kimondom, hogy szakítani akarok, és a barátom zokog...és teljesen kivan, és tudom, hogy előző barátnője miatt majdnem a Dunába ugrott...csak van bennem empátia, és épp ezért adtam még a kapcsolatunknak esélyt, mert lehetségesnek tartottam, hogy én dolgozom fel tévesen az érzelmeim, és azért akarok szakítani.
És bocs, hogy személyes érzelmeidben megsértettelek a történetemmel, meg azzal, hogy mit érzek. De azért, hogy mit érzek, kérlek ne bírálj, mert gondolom te sem szereted, ha bírálnak...és gondolom te is azért teszed, mert mások jól begyakorolták rajtad.
Ja...és ne engedd, hogy másokat okosabbnak érezz magadnál, mert az erős kisebbrendűségi komplexust okoz...és akkor olyanokat ír az ember, hogy "egyetemista vagy és *elég bántó módon mások gyenge értelmi képességeire tett utalások, kijelentések*
És attól, hogy valaki érzelmileg rossz passzban van, még nem hülye...akkor se, ha hülyeséget csinál, mert lásd meg, hogy az ember 99%-ban érzelmek által vezérelt lény. Csak azt hisszük, hogy milyen logikusak vagyunk.
Tudod mit? Megtaláltam, és mielőtt más is belém kötne, közlöm, hogy kihagytam azt a szót, hogy MAJDNEM!
Ezer bocs! Én amúgy azt is öngyilkosnak nevezném, aki megteszi, csak nem sikerül neki, mert megmentik (mert például van ismerősöm, aki ilyen). A tettet és a szándékot együtt nézem.
Kérdező. Készülsz elhagyni valakit, aki nagyon szeret.
Nem tudunk érdemben mit szólni, ne törődj azzal, mit tesz, mert nem kell azt már figyelembe venned- ha tiszta lapokkal játszol, nem a te ügyed.
Nem láthatjuk a jövőt és mi csak morzsát kapunk az végtelen lelkedből, ezért nem láthatjuk a jelent sem.
Fáj olvasni, fáj tudni, hogy nagy fájdalmat okozol És tudni, hogy lehet, hogy ő az, aki a világon egész életedben a legjobban szeret. Ez: kegyelem - nem lehet sem megvenni, sem rohangálva-kutakodva megtalálni. Ezt,hogy valaki nagyon szeret: KAPJUK. Hálásnak kell lennünk érte, de -ahogy bármily ajándékot - vissza lehet adni, nem kötelező elfogadni. Sajnos ez így van.
Élni nehéz és tragikus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!