Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az emberek fejében miért van benne az, hogy csak az boldog, akinek van párkapcsolata?
Nem akarok senkit megbántani, tudom, hogy ez így helyes. De azt nem értem, miért lesz boldogtalan sok ember attól, hogy nincs barátja agy barátnője.
Nem egy haverom siránkozik azon, hogy 18-20 éves és nincs csaja.
És nem egyszer olvastam Facebookon lány ismerőseimtől, hogy "kéne már egy pasi jajj... :("
Értem, hogy az emeber társas lény, és jó megosztani a másikkal az örömöt, bánatot, de azt nem értem, hogy miért sok ember automatikusan boldogtalan?
Ha ez lenne a boldogság elengedhetetlen kelléke, akkor az 5 éves óvódások miért nem siránkoznak, hogy "jajj, ninc bajátnőm!... :'(" ? :D :D
Egy kapcsolatban vannak összeveszések, megsértődések, ki is békülnek ez igaz, de sok embert ismerek aki többet panaszkodik a párjára, mint hogy dicsérné, mennyire jó vele.
A kérdésem: Sok ember miért gondolja azt, hogy akkor lehet CSAk igazán boldog valaki, ha van párkapcsolata?
És miért letört, szomorú, ha nincs?
Én 18 vagyok, barátnőm még nem igazán volt...ettől én egész jól megvoltam mostanáig. Mostmár azért kezd nagyon szar lenni a helyzet, komolyan kéne már egy barátnő, és nem azért mert hülyén érzem magam mások előtt, hanem mert önmagamat érzem hülyén önmagam előtt, kéne egy társ, akivel beszélhetek ezt azt. Azért legyenek akármilyen jó haveraim, barátaim, mindent velükse lehet megosztani. No meg ott a másik oldala is a dolgoknak, hogy még szűz vagyok(pinát már nyaltam sokszor, de még a farkamat sose használtam ilyen helyzetekben) ez azért is rossz, mert elég sokan tudják is ezt, és "tapasztalatlan fiúval ugyebár a lányok nagyrésze nem akar merthát milyen az"
Akkor most meg ott tartok, ahol tartok, és még rátesz egy lapáttal, hogy kemény rockot és metált hallgatok, ezért mégcsak diszkóba se járok, ez oké, mert azt érzem, hogy nekem ez a stilus ad bulizó kedvet, erőt, bátorságot, energiát, életkedvet. De ebben a műfajban meg kevés a haver, szóval rocker bulikra is nagyon ritkán tudok menni szóval jól össze vagyok bonyolodva a saját izlésemmel, a saját életemmel, és most tartok, ott hogy nekifogtam, kibogozni ezeket az érzelmi és baráti szálakat önmagamban és magamon kivül is. Ez az első hetem, nagyon nehéz, csomó hülye érzésem van, amikkel eddig csak nagyon ritkán találkoztam, azthittem nekem sose fog kelleni olyasmi, hogy szerelem, olyan már volt, de persze hogy mindig viszonzatlan, vagy csak én kúrtam el, nemtudom...
szóval a lényeg, hogy ilyenkor nagyon jó lenne egy barátnő, de nincs és, hogy mikor lesz már végre aztse tudom. Szar érzés ez de amennyire magamat ismerem még max. 2 nap és túlteszem magam mindenen, jön a hétvége, bulizok egy nagyot(remélem) és megy az élet tovább és talán majd egyszer valaki engem is megszeret. :(
Az ember társas lény, így természetes, hogy akkor érzi igazán jól magát, ha van mellette valaki aki szereti és akit szerethet. Persze sokkal jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.
Lényegében meg kell tanulni egyedül is boldognak lenni, mert az kívülről is látszik, úgy leszel sugárzó és magabiztos, tehát könnyebben bevonzod a társad.
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!