Társas magány? Ennyit számítana a szerelem?

én több, mint egy éve vagyok igy. Akkor dobott exem. Nekem is megvan mindenem, sokan irigykednének is... de valami mégis hiányzik. A szakitás óta 6 kapcsolaton vagyok túl, de egyik se hozta azt, amit vártam tőle... valami mindig hiányzik.

Azt hiszem, nálam ez a jövőkép volt, amit exemre alapozva épitettem, és Ő lerombolt. Azt, hogy a Te életedből mi hiányzik, nem tudhatom :S

Azért érzed ezt, mert van benned egy rész, ami a valódi éned.

Ezt a részedet már megtapasztaltad lehet akár egy szerelmen keresztül is önmagadból.

Azért egy szerelmen keresztül, mert ott nem a megszokott, beidegződött, múltból magaddal hozott információk szerint kezdesz el élni, hanem egyszerűen a jelenben találod magad.Tudod és érzed, hogy több van benned annál, mint amit a megszokott történéseken keresztül tapasztalsz magadból.Tehát lehet szereted a munkád, de hiányzik az "élés" az életedből.Azért nem a szerelmet mondom, mert az megtörténhet magától.

Csak tudatosítsd magadban azt a tényt, hogy jelenleg a kissebbik rész benned az, ami valódi.Mert el van takarva különböző beazonosulásokkal, több érzéssel és gondolattal azonoítottad be magad.És ezek hatása alatt vagy folyamatosan.És akkor jön egy szerelem.És éberebbé válsz.Hirtelen nem a múlttal foglalkozol meg a jövővel.Kinyílnak a szemeid, és tisztán látod a dolgokat.És még élvezed is!

De ha megfordítod, akkor is működni fog.

Kezdd el élvezni bármit is csinálsz, vonatkoztass el mindentől és mindenkitől!És ha így teszel, nem hiányérzet lesz benned.

Hanem pont az ellenkezője!