Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
28 év feletti férfiak, olyan lányt elvennétek feleségül aki nagyon okos, több területen sikeres, csinos, nyelveket beszél, és művészként is aktívan alkot?
Van egy csaj, a bátyámnak tetszik, a családunkkal is jóban van, szerintem tesómnak nagyon jó felesége lenne. Olyan vidám, tényleg jófej, nem is ribbii típus, főzni is tud, s minden egyébben is megfelelő.
Bátyám mégsem akar tőle semmit, pedig érzelmileg kötődik hozzá, tetszik neki, és maga sem tudja hogy miért nem.
Nem történt köztük még semmi, de a lányzóval épp együtt utaztam most hazafelé, és kicsit kiöntötte nekem a problémát, érzi, hogy tesóm nem akar tőle semmit.
Pedig én tudom, hogy full megmozgatta bátyám fantáziáját, és mindig zavarbajön amikor szóba kerül.
Nem akarok házasságszerző szerepbe bjni, de úgy vélem, a tesómat pontosan az zavarja, hogy a csaj túlzottan is sikeres.
Egyszer, most visszagondoltam arra a dumára, amikor azt mondta, ugyan mit kezdjen egy olyan nővel, aki nélküle is kerek egész világot alkotott.
Benneteket is zavarna ez?
Nem inkább örülni kellene, hogy a gyerekeiteknek egy klassz mamát, és magatok mellé egy olyan társat kaptok, akivel tényleg nem lesz olyan gond, hogy unatkozik, elszórja a pénzt, hiszen mindenhez tud valamit tenni, értelmes, kedves, miért baj ha sikeres is?
Akkor legközelebb a férfiak elé pakolj egy "mi" személyes névmást, különben megint nőnek foglak hinni.
De ha már itt tartunk, te úgy gondolod, hogy mi is lenézzük a nőket? A nők ne tapló parasztokat fogjanak ki maguknak, akik sz@rba se nézik őket. Különben meg nem is lenne helye a nők rinyálásának, hiszen nekik az alfa hím kell, aki lekezelően bánik velük.
Te talán ebbe a súlycsoportba tartozol??
Érdekes a kérdés, vannak emberek, akik nem, vagy csak nehezen birkóznak meg a másik fél sikerességével. Messziről látszik, hogy magát egysíkúnak unalmasnak tartja a lány mellett és nehezen hiszi, hogy tud annyit nyújtani a barátnédnak, hogy fenn tudja tartani az érdeklődését hosszútávon. Nem hiszem, hogy a sikeresség állhat a probléma középpontjában, mint inkább az amit írtam, hogy nem hisz benne, hogy tud annyit nyújtani ami egy ilyen nőnek kellhet. Ez még ha csak tudatalatt is fogalmazódik meg, eléggé visszatartóerő tud lenni. Egyes esetekben valóban igaz is.
Tudod én ismerek olyan házaspárokat akiknél a nő az aki sikeresebb és nem probléma, mert elsősorban a család a fontos ebben a helyzetben, mármint anyagiak tekintetében.
Köszönöm mindenkinek :) és hogy az én véleményem mi?
Most elvonatkoztatva a Tesómtól, a következő a véleményem (ezt már neki is próbáltam finoman megfogalmazni):
Szerintem egy valóban férfias férfi éretten gondolkodik erről, és felelősségteljesen.
Ha van valaki, aki jó társa lenne, akivel öregkorukra is lenne miről beszélgetniük, és nem merülne ki az együttlét a kefélésben, nyaralgatásban, műköröm/szoli/szépségcuccok kifizetgetésében (aztán öregkorban némelyik már kevésbé megy, s akkor van a nagy semmi) hogy csak pár közhelyet idézzek, van közös múltjuk, vagy érdeklődési körük, ha van valaki, akin látszik, hogy a leendő gyermekeinek szerető, példamutató, rendes és türelmes édesanyja lenne, normális családi háttérrel, értékes gondolatokkal rendelkezik, aki olyan, hogy tényleg azért jó, mert jó, mert egyszerűen tehetséges, azt bűn nem elvenni feleségül.
Az olyan férfiak, akiket a legkisebb mértékben zavar egy nő "egója" (ami ebben az értelemben nem is egó, csak éppen a nőnek is van személyisége, amit szeretne megmutatni, nem szülőautomataként vegetálni) először őszintén, önmagával vessen számot.
Tegyen fel magának kérdéseket, hogy vajon miért zavarja, ha esetleg felnéznek mások is a nőjére.
Tegyen fel kérdéseket, hogy vajon mi az, amire ő tulajdonképpen irigy a nő eredményei, tulajdonságai között, és a segítségével valósítsa meg!
Fogjanak össze! Győzze le az ostobaságát a férfi, ne süllyedjen le középkori szintre, mert, barátaim, az a férfi, aki titkon még mindig azon kattog, hogy neki kell a sikeresebbnek lenni, igencsak Szulejmánszultán korában leledzik. ;)
De most tényleg.
Az olyan embernek komoly bajok vannak az önértékelésével, akinek azért nem kell valaki, mert sikeresebbnek látja önmagánál...aztán lehet hogy nem is sikeresebb.
A gimi óta ismerik egymást Bátyámék, tudom, hogy a lány bele volt akkor is esve, csak a süket tesóm hagyta, hogy az iskola kxxvája elcsábítsa, pedig ha ezt a lányt választotta volna, akkor megkímélte volna magát is (wihihi, és minket is ;) ) egy jó pár évnyi problémától.
A csajtól tudom, hogy a mai napig nincs nagyobb vágya, ennek a megasikeres nőnek, minthogy egy férfi (a tesóm ;) ) magához ölelje, és szeresse azért, aki.
Mindebből csak az a lényeg, hogy érdemes lenne megismerni a másikat, kérdezni, barátkozni, nem ítélkezni, időt adni, mert lehet, hogy nem is olyan karrierista (ahogy itt írta a 9. hozzászóló) mint hiszik.
A karrierizmusról még annyit, tudjátok, mennyi olyan lány van, aki azért kénytelen felépíteni egyedül a világát, és erősen nyomulni, mert fél, hogy sosem talál magához valót, aki nem fog kiszrni vele? Nálam is megvolt ez korábban. Igen, vannak karrierista, arrogáns nők, de azért ha van látása egy férfinak, ki tudja szűrni, ki ilyen, ki más.
"Ha van valaki, aki jó társa lenne, akivel öregkorukra is lenne miről beszélgetniük,"
A többivel egyetértek, de ez valami hülyeség.
Nem az a jó társ akivel jókat tudsz beszélgetni. Azt vettem észre hogy azok akikkel jól el lehet beszélgetni, azokra nem igen lehet számítani. Ez is ugyan olyan, mint a bulizó partnerek. Mondhatjuk rájuk hogy micsoda nagy barátaink, mert jókat tudunk bulizni és jól elvagyunk, de nem attól lesz valaki jó barát, vagy jó társ hogy jókat tudunk dumálni vagy jókat tudunk bulizni.
17.:
Mi????? Nem attól lesz valaki jó barát hogy jókat lehet vele beszélgetni??? Hát akkor mitől???
Az, hogy lehet rá számítani, ezt is magában foglalja, mellesleg ezt is érintettem a válaszban.
Mégis, te mit akarsz csinálni egy olyan társsal, akivel még beszélgetni se tudsz?
Hány éves vagy amúgy, nem biztos, hogy jól gondolom, de nem lehetsz valami érett, ha így vélekedsz.
Szerintem ez alatt azt értette a 17., hogy nemcsak az számít, hogy egy jót tudjanak beszélgetni 30 év után is. Elég sok életpélda van előttem. Az az igazság hogy a tartós kapcsolat, a tartós házasság azon múlik, hogy tudsz e alkalmazkodni párodhoz és viszont, képesek vagytok e változni és megújulni egymásért, hajlandó vagy e küzdeni a kapcsolatodért és a felmerülőproblémák esetén ott tudsz e lenni.
Ez nem jelenti azt, hogy ha a férjed pl ver akkor is mindenáron tarts ki, de egy házasságban a fent leírtak ugyanannyira számítanak - ha nem jobban - mint az, hogy tudsz vele sok év után is beszélni.
"Nem attól lesz valaki jó barát hogy jókat lehet vele beszélgetni??? Hát akkor mitől???"
Ebből a kérdésedből kiindulva, te nem lehetsz valami érett.
Ha számodra attól jó barát valaki hogy jól eltudtok beszélgetni, akkor egészségedre. De én nem ilyen barátra vágyom. A szavak nem számítanak csak a tettek. Majd ha felnőttél agyilag akkor mond hogy nem vagyok érett.
Amúgy igen, olyasmire gondoltam amit a 19-es leírt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!