Mit tehetnék? Teljesen tanácstalan vagyok. Mit tegyek?

A sztori a következő!

Leszbikus lány vagyok. Fél éve összejöttem egy lánnyal. Előttem neki még nem volt kapcsolata sem fiúval sem lánnyal. (Nekem már igen). Nagyon szerelmesek lettünk egymásba. A szüleink előtt titkoltuk a dolgot. Egyszer mikor anyuék elutaztak elhívtam a barátnőmet, hogy végre együtt tudjunk aludni. Erre anyuék visszafordultak és lebuktunk. Szüleim nagyon kiborultak teljesen kiakadtak. Engem hibáztattak, hogy mindenkit beleviszek a rosszba.. Én voltam a rossz, hogy a barátnőmet elrontom (Azért, mert az előző kapcsolatom végén kénytelen voltam bevallani szüleimnek, hogy mi miatt vagyok kiborulva és bevallottam nekik, hogy otthagyott a barátnőm… ekkor teljesen kiborultak de megnyugodtak, hogy vége van….) És most pedig kiderült… Anyuék hajthatatlanok voltak és mindenféle hülyeségeket mondtak meg vágtak a fejemhez. Akkor megbeszéltük barátnőmmel, hogy beadjuk nekik azt, hogy oké megértettük igazuk van, nem leszünk együtt. Persze ezt csak velük hitettük el. Anyuék lenyugodtak és minden ugyanúgy ment tovább, mint előtte. Gyűlölök hazudni utálok, de ha a szüleim ilyenek nem tudok mit tenni. Pedig nekik is jobb lenne ha nem hazudoznék össze-vissza. És most elméletileg szüleim úgy tudják, hogy nem vagyunk együtt (Pff hogy lehetnek ilyen naívak.. vagy lehet tudják csak jobb ezt hallani fogalmam sincs..) Fura egy helyzet.

Utána még együtt voltunk kb 4 hónapot. Majd a barátnőm szakított velem.

Az indoka a következő volt. Nem biztos az érzéseiben. Meg akarja tudni, hogy én vagyok e az igazi neki, mert most úgy érzi, hogy igen de amíg nem lesz másik kapcsolata ezt nem tudja. Nem tud viszonyítani. Kiakarja próbálni a fiúval.. Nagyon nagyon szeret ezt tudom és ebben egy percig nem kételkedem. Tudom, hogy hatalmas vívódásokon megy keresztül. Hiszen az esze és a szíve teljesen mást akar. Nem tudom mit tegyek. Egyikünk sem bírja ki azt, hogy ne beszéljük mindennap. Azóta is minden ugyanúgy maradt köztünk a testi kapcsolatunk kívül. Érzelmileg még mindig úgy viselkedünk egymással, mint akik együtt vannak. De mégis szakított. Nagyon furcsa és nehéz helyzet.

Azóta eltelt kb 6 hónap. Most a szüleim megint elutaztak.. Megint elhívtam a lányt. Mert megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Nagyon sok minden történt velem mostanság és végre tudtunk volna normálisan beszélgetni mindenről… Erre mikor anyukájának mondta, hogy egyik barátnőjénél alszik rájött, hogy hazudik. És bevallott otthon mindent vagyis sok mindent. Teljesen kiborult. Hibásnak érzi magát, mert hazudott a szüleinek.

Persze nem jött le hozzám. Azóta is beszélünk mindennap.

De félek. Annyi minden miatt félek. Teljesen tanácstalan vagyok. Nem igazán merek már neki írni mert félek, hogy megint lebukik. Nem akarok írni neki, mert nem szeretném, hogy megint hazdjon a szüleinek (főleg, hogy a kapcsolata a szüleivel mindig is nagyon nagyon jó volt) – tehát nem akarom a családi békét megingatni, bár már picit így is sikerült. De nem szeretném, hogy tovább hazudjon miattam.

Mondtam neki bármennyire szenvednék vagy kiborulnék, kilépek az életéből, ha azt szeretné. Persze ő erre azt mondja, hogy soha nem akar elveszíteni teljesen. Mindig a legjobb barátnőm akar maradni és a lelki társam.. És én is ugyanezt szeretném. De szerintetek ez lehetséges? Az, hogy tudom, hogy ő is többet érez én is többet érzek, mint barátság… de együtt mégsem lehetünk.

Ha ő tényleg tovább akar lépni vajon eltud e engedni érzelmileg úgy, hogy az élete részese vagyok?

Egyrészt tudom, hogy nagyon nagyon szeret. Másrészt tudom, hogy nem biztos az érzéseiben, hogy melyik nemhez vonzódik. Természetesen értem őt, ha lehet fiúba is szerelmes esetleg akkor azt választaná….. Szeretném neki a legjobbakat de fogalmam sincs mit tegyek. Nyilván ő azt mondja, hogy beleőrülne ha nem tudna rólam és nem beszélnénk, de így meg azt érzem, hogy nem fog tudni továbblépni, érzelmileg biztosan nem.

Pl. mikor nem voltunk már együtt ő csókolózott egy fiúval és mondta, hogy semmit nem jelentett neki és nagyon rosszul érezte magát, mert úgy érezte, hogy megcsal.

Mi tévő lehetnék? Egyszerűen borzasztó, hogy tudom érzem, hogy nagyon nagyon szeret. De mégsem lehetünk együtt, mert ő nem biztos abban, hogy a lányokhoz vonzódik. Most már találkozni sem tudom, hogy hogy fogunk hiszen anyukája jobban odafigyel már rá illetve nem szeretném, hogy hazudjon miattam… Illetve kérdezte, hogy mi fájna jobban nekem az, ha elveszíteném és nem beszélnénk többet vagy pedig az, ha barátok maradunk és összejön egy sráccal? Szerintetek? És kérdés, hogyha legjobb barátnők maradunk tud e nyitni másfelé?

Hogy mennyire szeretem őt azt szavakkal nem tudom leírni. A legjobbakat szeretném neki. Rossz, hogy valamilyen szinten én vagyok mindennek az oka… Valahol tényleg „én rángattam bele egy kapcsolatba”…. Az, hogy én a szüleimnek hazudtam „egy dolog” utálok hazudni de nagyon furcsák a szüleim sosem értenek meg és sokszor sírtam emiatt, hogy itthon hazudnom kell.. De tudom, hogy neki a szüleivel a kapcsolata minta lehetne.. és valamilyen szinten miattam borult a bizalom a családban. Tudom, hogy ő is szenved és vívódik az érzelme és az esze felett.

Mit tehetnék?