Ez egy álom, vagy lehet a valóság? Most igazán boldog vagyok, de tényleg szeret?

Egy nagyon hosszu történetem van rólunk!

kb 4 éve ismerem öt! bár ö nem emlékszik rám,még nagyon fiatal voltam... 2.5 éve és 2 hónapja jöttünk össze!

2 hónapig laza volt a kapcsolatunk,meg hát nem is komoly kapcsolatnak indult,mert én tudtam hogy milyen nöcsábász,és hogy szereti váltogatni a csajokat már hetenként! nem volt komoly kapcsolta,csak 3 hónapos de a lányt végig csalta és a lány is tudta! na nem is ez számit...hanem az este irt nekem hogy szeretne a fium lenni,én belementem,mert nagyon tetszett! 2 hónap után jött a féltékenység! kiakadt egy smsen amit az exem irt és irtam visza neki,és otthagyott és megcsalt (csók)... végig tagadta,de én tudtam! megbocsátottam mert nagyon bele voltam zugva! el is felejtettem,vagyis nem gondoltam rá! sopkat veszekedtünk nagyon már kis aproságokon,bár mindig együtt mentünk mindenhova mindig! barátnöimre nem igen volt idöm,de nekem igy is megfelelet! és 1x csak szakitottunk! kb 9 hónapja! nem tudom már miért,valami apróság,de akkor mindent bevallott nekem! persze mindent tudtam! de szerettem és én könyörögtem mint mindig! akkor tovább folytatódott minden egészen mult hónap 18-ig,vagyis szakitottunk 1hónapja meg 3 hete! én provokáltam ki,mert elegem lett mindenböl,bár nagyon szerettem,de gondolnom kellet 1x magamra is! szakitásunk után 1 héttel találkoztunk hogy viszaadjam neki amit nálam hagyott,és ö akart kibékülni velem! de volt annyi büszkeségem és 1x nem-et montam neki! és már beletörödtem hogy elveszitettem! rá 3héttel elkeztünk smsezni,hogy hiányzunk egymásnak,békülésröl nem volt szó,de beszéltünk hogy majd bulizunk együtt bár még 1 utolsót!eljött az a szombat este,ott voltak a barataink,a tesója akit imádok(a szüleivel nagyon jol kijöttem,imádom öket,és ök is engem) és hát rengeteget beszélgettünk! és kibékültünk! ennek lassan 2 hete,én mindha ujjá születtem volna! De ö megváltozott nagyon! pozitiv értelemben! olyan szépeket mond nekem,mint még soha, hogy nem enged el többé engem,mert én vagyok az élete értelem...és tudjuk milyen egymás nélkül és egyikünk sem akarja ezt többé! nagyöon boldog vagyok! de szerettem volna megosztani valakivel,és véleményt kérni...

hogy valójában szerethet ennyire ahogy mondja? és megváltozott ennyire?

nem féltékeny ahogy én sem és mindent megbeszélünk,nem veszekszünk...más minden!!!

köszönöm annak aki elolvasta és jólesne pár vélemény! elöre is köszönöm! szép estét mindenkinek!!!

pusz