Van olyan ember rajtam kívül, aki a falra mászik a "pasim" vagy a "csajom" kifejezésektől?

nekem nincs vele bajom, neha-neha lehet hasznalni. pl. itt gyakorin hogyha azt irom, hogy a baratommal, akkor az elso kerdes az lesz, hogy baratsag van-e koztunk, vagy szerelem..

a parom szot pedig tul komolynak, oregesnek talalom, talan egy evek ota tarto, hosszu kapcsolatnal hasznalnam.

20l

Nekem sem tetszik, de más tőlem használhatja, nem idegesít. Viszont azzal, hogy "barátom" meg nekem az volt a bajom, hogy voltak fiú barátaim, meg volt a barátom, aki a párom volt. Ha ismeretleneknek beszéltem róluk, mindig el kellett magyaráznom, hogy X, aki a barátom, de nem úgy a barátom és Y, aki a barátom, úgy hogy együtt járunk. :D

Szerencse, hogy már férjem van. :D

10-es! Senki nem akarja a házasság előtti szex tilalmát és általában, azt a világot visszahozni, amit te leírtál, de kétségtelen, hogy voltak a múltnak nemes vonásai, bármennyire próbálta 40 éven keresztül "pártunk és kormányunk" az ellenkezőjét elhitetni.

Itt pont, hogy az ember tiszteletéről van szó és arról, hogy, milyen kapcsolatképet vázol fel ideálként a globális média, amely az egót magasztosítja az egekig és teszi nevetségessé például a becsület vagy a kitartás fogalmát a másik ember iránt. Nem önmagában az a baj, hogy vannak alkalmi kapcsolatok, hanem az, hogy mindenből az árad, hogy "CSAK TE VAGY" és eszedbe ne jusson valakinek felelőséggel tartoznod. A playboy vagy a szingli a mintakép. Az önelégült opportunista, karrierista a követendő példa már kisiskoláskortól kezdve és ez az egész életfelfogás a legtöbb kapcsolatban testet ölt. Kihalóban vannak a szereteten és a felelősségen alapuló kapcsolatok.

A "régi világ" nem volt jó, emiatt kétségtelenül le kellett rombolnia a társadalomnak, de amiben most vagyunk még nem egy végkifejlete egy "új világnak" csak egy átmenete, amiben még nincsenek ki kristályosodva az új elvek és értékek. Jelenleg a levegőben lógunk, és ilyenkor a szenny nagyobb erővel tör föl, addig még valami magasztosabb térdre nem kényszeríti, még az emberiség meg nem haladja önmagát, és kezd el valami újat követni.

#10, itt nem a kérdező a félelmetesen buta.

Elképesztő logikai távolugrásokba keveredsz, és olyan dolgokat adsz a kérdező szájába, amit soha nem mondott, és kötve hiszem, hogy gondolt volna. Amiket összehordasz, annak semmi köze a kérdéshez.

Én egyébként még a barátnőm kifejezést se használom, mert az is csak félúton van az igazi tisztelet felé, és gyengíti a nyelv természetes erejét. A barátnő egészen más. Azt mondom, hogy a kedvesem, ez egy szép régi magyar kifejezés, és ma is pontosan kifejezi, amire gondolok, és óriási tisztelet van benne.

Bizony hogy van köze!

"Lehet túl idealista vagyok, de a világ korcsosulása szerintem ebben is megmutatkozik…"

Azt feltételezi volt egy jobb állapot amiből el lehetett korcsosulni. Ezt csak .... k hiszik.

30-40 éve sem volt jobb. Más volt.

A többi rizsádat nem kommentálom, nincs mondanivalód.

Érdekes! Én pont az ellenkezőjét veszem észre! A 30-40 év körüli és fölötti korosztályban a nők jóval anyagiasabbak, nagyságrendekkel több az elvárásuk annak kapcsán, hogy milyen legyen egy férfi, mint a mai tizen és huszonéves lányoknak, akik szerintem sokkal emberibbek és lazábbak, mint az idősebb nők.

Az elvárások terén nem csak az anyagi elvárásokat értem (ami evidens, hogy egy idősebb nőnél meghatározóbb), hanem, hogy hogyan kell kinéznie egy férfinak. Én pl. 22 éves fiatal lányként a falra mászom attól, hogy a 40-es nők mennyire nem járnak a földön, mennyire túlidealizált férfi ideálképük van, aki minimum 185 cm, lufi izmokkal, 50 évesen is dús, fekete hajjal, stb. Tipikusan ezek azok az egomániás nők, akiknek soha életükben nem volt egy normális kapcsolatuk, kötve hiszem, hogy magukon kívül bárkit is szerettek volna valaha, és belőlük lesz aztán nyugdíjasként a "magányos, macskás öregasszony". Na ez a nőtípus sokkal inkább a 30-35 év fölött jellemző. Rengeteg sebből vérzik persze a mai tizen és huszonéves korosztály is (amibe én is beletartozom), de ami pozitív az valóban az, hogy kevésbé anyagiasak a kapcsolatok terén, a lányoknak szerényebbek manapság az igényeik azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen egy fiú.

Az pont a "régi világ" volt, mikor a nő, elsődlegesen az anyagi támaszt, az erőt kereste a férfiban. Az olyan férfit kereste, aki megvédi, eltartja, uralkodik fölötte. A férfi pedig azt a nőt, aki szerény, "igájába hajtható", csendesen végzi otthon a munkát, sőt-főz, és kihord 3-4 gyereket. Ennek fényében azt gondolom, hogy pont a régi korban kezelték tárgyként a kapcsolatokban a másik félt. Az épp a jelenre igaz, hogy egyre inkább a közös intellektuális és érzelmi összhangon alapulnak a kapcsolatok. Az én anyukám csak ámul, hogy egyre többet lát az utcán olyan kézen fogva sétáló párt, ahol a lány fél fejjel magasabb a fiúnál, mert az ő idejében ilyen szinte abszolút nem volt.