Távkapcsolat, de . így?

Párkapcsolatban élünk a párommal. Így sem a legkönnyebb , de úgyérzem, rá is tesz néha egy-egy lapáttal. Esténként szoktunk skypeolni, ha nincs egyéb programunk. Addig beszélünk, amíg el nem álmosodik. ( Én éjjelibagoly vagyok, ő nem. Én ezt megértettem, soha nem csináltam semmi problémát abból, hogy ő korábban fekszik le. ) Szoktam neki egy-kétszer hajnalban írni hosszabb, szerelmesebb üzeneteket ... Mostanában többször kéri, hogy írjak neki. Neki a telefonján van facebook, mikor fel kel, elszokta olvasni. De csak ennyi ... Annyit se mond,hogy szeretlek, vagy, hogy jó reggelt, vagy, hogy pusztulj meg. Általában az van, hogy elolvassa, és úgy hagyja ... Örül, hogy kapott ilyen üzenetet, de még esténként sem említette meg soha, hogy milyen jó volt ... Egyszóval, ezek a kis üzenetek, válasz nélkül maradnak. Napközben is szoktam neki írogatni, néha-néha egy-egy üzenetet elejtek, hogy mit csinálok, hol vagyok, mennyire szeretem, hiányzik, hasonlók. Erre sem jön egésznap válasz, így természetesen megfogyatkoztak ezeknek az üzeneteknek a számai is ...

Néha megsértődik rajta, hogy miért nem írtam neki egésznap ... Amikor elmondom neki, hogy fáj, hogy ő egy szót , vagy egy aprócska kis szívecskét nem bír bepötyögni a telefonjába - azzal jön, hogy nem volt ideje válaszolni. (Amikor mindig látta, hogy írtam neki, tehát többször is fent volt a facebookon ... ) Nem volt ideje válaszolni, mert nála van épp az egyik, vagy a másik, esetleg egyszerre több unokaöccse is. Én megértem, sőt, tudom, hogy nem mindig könnyű a gyerekekkel, és van, hogy lefárasztanak ... De ha bekapcsolni betudja, és megnézni, akkor írni miért nem? Legalább csak annyit, hogy szeretlek ...

Úgy volt, hogy ma is fogunk Skypeon beszélni. Felhívott este, hogy majd később hív, ha gépnél lesz, és tudunk beszélni, hogyha van kedvem, és tudok, akkor menjek én is. Este 11kor kaptam tőle egy üzenetet, hogy "Eldobom magam holnapra ... mert én álmos vagyok az öcsi meg játszik a gépen ... szia :) " Ennyit kaptam akkor, ezentúl már nem is írt semmit. Volt amikor egy-egy beszélgetés kimaradt, hasonló indokokból. Volt, hogy én nem tudtam itt lenni korábban, ő szónélkül lefeküdt ... Sajnos én soha sem tudom, hogy mikor van nála az öcsi, mikor ki, mert nem ismerem a napi rutinjait. Most a nyáron elég gyakran voltak nála, de egyszer nem szólt róla , hogy most itt vannak az unokaöcsik, nem tudok annyit írni , stb ...

Úgy érzem, míg én próbálom folyamatosan kimutatni az érzéseimet, ő nem tesz érte semmit. És ez borzasztóan fáj. Ha megemlítem, állítja, hogy ellenkezően van, és, hogy biztos kételyeim vannak felőle ... Most már kezdenek azok lenni. Megkértem rá, hogy figyeljen arra, hogy én olyan típus vagyok, aki igényli, hogy többször is elmondják a beszélgetések végén, vagy napközben azt, hogy szeretnek ... hogy hiányzom a páromnak. Ő sokszor csak úgy köszön el, hogy "hali hali", sokszor telefonban is. Ugyanennyiszer meg, hozzá teszi, hogy szeret. Néha ilyen, néha olyan, nem tudok rajta kiigazodni ...

Állítása szerint, élőben ő másmilyen. Ő a tettek embere, ahhoz képest írni nem tud ...

Nem régiben volt olyan, hogy volt egy-két rossz napja. Maga sem tudta miért, csak úgy ... Legalábbis, ezt mondta. Ekkor nagyon rossz kedvű volt, és nem beszélt senkivel. Hívott skype-ra, mentem. Nem beszéltünk órákig, mert hiába mondtam neki mindenfélét, nem reagált semmire. Órákkal később szinte én voltam érte a hibás, hogy nem beszéltünk ... Amkor én próbálkoztam ... Most is, és akkor is ...