Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan küzdjek meg a belső démonaimmal?
Évek óta egy mély gödörben vagyok, nem tudom depresszió-e, nem is akarom semmilyen betegséggel felcímkézni. Gyerekkoromban és most is állandóan ér a támadás, lelki terrorban tart az apám, álldóan bánt, becsmérel, elhord mindennek. Régen nagyon erős voltam, a családban én bírtam a leginkább tiszta fejjel gondolkozni, fel sem vettem a sértéseket.. Aztán eltört valami bennem.. Állandóan szorongok, feszült vagyok, semmi boldogságot nem látok az életben, talán csak ha a kutyáimmal vagyok, akkor vagyok kicsit gondtalan és vidám. De amúgy semmi nem ad reményt, a jövőmet is kilátástalannak látom, úgy érzem, nem is lesz jövôm, hogy 5 év múlva már nem is fogok élni.
Mégis nagyon vágyom egy társra, sokat álmodozom arról, hogy csendben sétálunk a csillagos ég alatt, összebújunk, csókolózunk... Mégis, egy embert sem tudok szeretni, senki nem kelti fel igazán az érdeklődésem. Pedig nincsenek nagy igényeim, de senki iránt nem érzek. Attól is félek, hogy kikészíteném a párom a folytonos szorongásommal, gyakori sírógöcsökkel, szeszélyes hangulatommal. Borzalmas ember vagyok, képtelen lennék boldoggá tenni bárkit is, csak a végtelen negativizmust és szonorúságot sugárzom magamból.
Nem is tudom, mi a kérdés, köszönöm annak, aki elolvasta!!
Visza kell menned arra a pontra ahol ezt a sérülést beszedted, és azt kell helyre raknod, és ez nem az édesapáddal kapcsolatos dolog.
*Régen nagyon erős voltam, a családban én bírtam a leginkább tiszta fejjel gondolkozni, fel sem vettem a sértéseket.. Aztán eltört valami bennem.
Apámmal nem beszélek meg semmit. Egy agresszív vadállat, és már nem is beszélünk, persze ő becsmérel továbbra is...
Lány vagyok amúgy, és azt, hogy valami eltört bennem, úgy értem, hogy egyszer csak kiszakadt a gát, már nem bírtam tovább elviselni a folytonos bántást, és azóta folyamatosan szorongok.
5 kamuzol.
Ez más. Mivel kamuzol igy pontosan tudod hol a hiba, és hol következett be a törés.
Csak egy kérdés mielőtt balra el: szereted magad sajnálni? a problémákat nem dédelgetni magadba, hanem szinte életben tartani? szinte kapaszkodni hozzájuk? mint ha önkinzást csinálnál?
Attól,hogy elfolytottad. Valamikor annak is a felszínre kellett törnie.
Nem tudok sok biztató dolgot mondani,csak annyit,ha 18 leszel,akkor ott hagyhatod őt.
De azért ne aggódj,hogy ne lenne aki elviselne :)
Hidd el,hogy ennél sokkal rosszabb is lehetne.
6, nem, nem tudom, hol volt a törés, nem tudom, minek hatására történt.. Régen is sírtam, amikor már nagyon elviselhetetlen volt, de most mindenen görcsölök.
És igen imádom sajnáltatni magam, a szenvedést nem bírom, de a sírást élvezem, úgy érzem, megérdemlem, hogy szenvedjek! Komolyan nem látom a jövőt, csak a jelent, meg a múltat, de úgy érzem, egyre rosszabb.
Sajnos semmi bölcs dolgot nem tudok írni, de azt hiszem tudom hogy érzel.
Átéltem/átélek egy hasonló szituációt. Én sem merek parkapcsolatot kezdeményezni, mert félek attól, hogy mit gondolnának rólam.
16/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!