Mit gondoltok erről? Mert sokan ugy gondolják ez az elfogadott

Ez volt az 1950-es évek amerikájának családmodelje, ami ellen (is többek közt) a háborús generáció (a hippik) lázadtak a hatvanas évek második felében. Magyarországon ehhez hasonló volt a szocialista rendszerben annyi különbséggel, hogy a nő is dolgozott, ennél fogva jóval több teher nehezedett a nő vállára. Sok helyen volt az az általános hozzáállás, hogy a férfi szerepe a pénz keresés és a család anyagi biztonságának megteremtése, a nő szerepe pedig a gyereknevelés és a háztartás ellátása. Ez egészen addig működött, amíg a férfi képes volt annyit keresni, amivel a szerepét biztosítani tudta, a nőnek pedig erkölcsileg és lélekben elegendő volt az a szerep, ami számára kiosztatott. Jött a rendszerváltás és ez az építmény kártyavárként omlott össze. Ma nagyon kevés huszon- és harmincéves férfi tudná egymaga fenntartani a családját, a nők pedig nem elégszenek meg a tyúkanyó szereppel. A mai politikai és társadalmi iránytű nem támogatja a kérdésedben felvetett családmodelt, de valóban sokan gondolják úgy, hogy az a családmodel sokkal működőképesebb volt, mint a mai. Én úgy gondolom, hogy egy családban a két szülő egyenlő súllyal kell hogy részt vegyen a gyerekek nevelésében és fejlesztésében. Nincsen úr a háznál, vagy ha úgy tetszik, két úr van a háznál. Ezt azért tartom jónak, mert a női és a férfi mentalitás, és gondolkodás alapvetően különbözik..., egy családban az anya teremthetné meg a gyerekek számára az érzelmi, családi mintát, az otthon biztonságát, míg az apa a gyerekek kreatív, innovatív fejlesztését a továbbtanulásban vagy a karrierválasztásban. És nagyon fontos, hogy a két szülő azonos irányba tolja a szekeret. Bármelyik fél ad irányt, vagy utasítást a gyereknek, álljon ott a háta mögött a másik fél, aki megerősítést ad. Így elkerülhető a szigorú egyik fél és az engedékeny másik fél ingatag konstrukciója.:) Egyenlő súlyok, de eltérő szerepek, én ebben hiszek.

Én nem ezt láttam otthon! Az én anyám nem járt dolgozni de a családot és a házat ő látta el (3gyerek) és szinte minden döntés az ő kezében volt. Apámnak csak a pénzt kellett megkeresnie szerintem neki volt könnyebb. A ház épitésénél is anyám tárgyalt a mesterekkel és igy tovább, ugy hogy nem biztos ha valaki nem keres pénzt az kiszolgáltatott sőt nagyobb a felelőssége mint aki csak eljár dolgozni mivel sz egész család jóléte az ő kezében volt.

Ez lenne a természetes dolog. A pasi dolgozik, a nő meg háztartást vezet és a gyerekkel foglalkozik, amíg az ura nem ér haza.

Nekem tetszene / tetszik :) Igaz, gyerekünk még nincs, de nőként itthonról dolgozom :)