Miért húzzátok az időt és a párotok fejét, azzal, hogy majd egyszer lesz közös jövőtök, család, meg stb, ha eszetek ágában nincs se megnősülni, sem pedig gyereket vállalni?

Erre én is kíváncsi lennék. Eddig az összes pasim ezzel hitegetett és eszük ágában se volt semmi ilyen.

22l

Már megbocsáss, de ezt lehet érezni. Érzed a lelked mélyén a szándékait. Mikor szemet hunysz az érzéseid előtt és csak a realitás talajáról értékelsz. Lehet látni egy filmnézés alatt, illetve hallani is, de akár az utcán való sétálás folyamán is. Esetleg mikor elmegy egy esküvői nászmenet.

Ha nyíltan rákérdezel szinte biztos, hogy vagy terelni fog, vagy ködösíteni, vagy olyan választ kapsz, hogy szimpatikus legyen számodra.

Egy fiatalabb pasinak esze ágába sincs feláldozni a függetlenségét. Ezek a dolgok felelősséggel járnak. Komoly felelősséggel és nem lehet csak úgy kitáncolni alóluk. Erre fel kell készülni. És itt nem arra kell gondolni, hogy még igazi kalandokra vágyna... Mert nem feltétlen. Egyszerűen csak nem akarja magát ennyire elkötelezni. Mert teli van macerával.

Szerény személyem, bár csak 24 éves vagyok, de egyáltalán nem tervezem a nősülést, bár ez a párom is tudja. Illetve, engem pont nem érdekel ez a téma. Nem árulok zsákba macskát, megteszem, ha ezzel komoly örömet szerzek neki, de ennyi. Nem oszt nem szoroz, attól még ugyan úgy kihűlhet a dolog, ugyan úgy szétmehetünk, semmi biztonságot nem jelentene. Ha így mégis szeretné, mert erre vágyott és imádná a felhajtást, hogy egy nap csak róla szól, hát legyen. Nem rontom el, de semmi lelki hátteret nem kapcsolok hozzá, azon kívül, hogy utálom, sőt egyenesen rosszul lennék, az oltár előtt.. annyi ember bámul, könnyezik, az érzelmeket és a feszültséget csak úgy vágni lehet a levegőben. Eh. De legyen, szeretem, tehát megadom neki ezt is és megfogadok mindent, amíg az érzés tart legyen, de ehhez nem kell ám papír.

A gyerek egész más tészta. Oda egzisztenciális háttér szükségeltetik. És nem feltétlen csak anyagi viszonylatban... Viszont, ha meg lenne a tudat, hogy biztonságot tudok nyújtani a gyermek számára és a kapcsolatot is érzem oly erősnek és tartósnak, hát legyen.

De ez még bonyolultabb, mert ide nem elég csak az érzés. Itt már számba kell venni azt is, hogy mennyire illünk össze úgy isten igazán, mennyire állunk készen egy ilyen horderejű feladatra. És a pici babó aranyos, meg cuki, meg hasonlít ránk, meg az én vérem, stb. stb. De akkor is. Ez édes kevés.

Felelősség!