Kezdjek aggódni?

Nőként nálam is voltak ilyen időszakok ha átmeneti jelenség akkor szerintem normális.

De ne menj bele kapcsolatba olyannal aki nem érdekel igazán szívből, mert abból semmi jó nem sül ki. (tapasztalat)

Nem lesz meg a megfelelő hozzáállásod és ez mindkettőtöknek nagyon rossz lesz. Sajnos átéltem ezt.

Viszont nálam az ellenkezője is megvolt.. annyira kötődtem valakihez, hogy csak meghalni volt kedvem ha nem volt velem. Az az igazán szar amikor ez a két helyzet váltakozik..

Egyszerűen attól is lehet, hogy nem találkoztál még a megfelelővel aki felkorbácsolja az érzékeidet..

Nekem elég volt egy finom illat megkívántam, és onnantól nem volt kérdés érdekel-e, akarom-e.

1. vagyok. Én most pszichológushoz járok, mert az egész életemet végigkísérte a kötődés hiánya. Egyetlen hosszú kapcsolatom volt.

Arra jöttem viszont rá, hogy akkor tudok megmaradni egy kapcsoltban, ha lassan, észrevétlenül alakul ki a kapcsolat... tehát közös társaságban, munkahelyen találkozom valakivel, lassan bontakozik ki a dolog. Tehát ELŐBB kötődés, utána kapcsolat. Nem fordítva. Amikor direktben ismerkedem, randizom, akkor ugye gyorsan el kell dönteni, hogy akarok-e valamit, vagy sem. Tehát előbb kapcsolat, és utána kéne valami kötődésfélének kialakulni. Ez pedig nekem nem megy. Ezt sok-sok tapasztalat alapján mondom. Nekem életben nagyon sok futó kapcsolatom volt (pár hónaposak), de senkihez nem tudtam kötődni, csak amikor lassan bontakozott ki a kapcsolat, fél év ismeretség után került sor az első randira! Így működött, házasság lett belőle...

De (több mint 10 év után) válunk, és most megint az van, hogy randizgatok én ezerrel, de már az első randin jön a "mit keresek én itt?" érzés, vagy ha kialakul valami, akkor nagyon hamar menekülőre fogom. Sajnos ez már területen is megnyilvánul, nem csak a kapcsolataimban, ezért döntöttem úgy, hogy végigcsinálok egy terápiát olyan szakemberrel, aki az ilyen problémákban jártas. Még nagyon az elején járok, de már most érzem a hatását...