Pszichológusra lenne szükségem? Mért nem múlik vagy legalább enyhül ez a szánalmas érzés?

15 évesen naiv fejjel azt hittem nekem van a legjobb életem.Voltak barátaim akik mellettem álltak.Mindig volt mellettem valaki..azt se tudtam mi az a magány.

A legjobb barátnőm olyan volt, mintha a tesóm lenne.Mindig mindent együtt csináltunk.

Megismertem egy fiút akibe hamar beleszerettem.A szüleimmel és a barátnőmmel is jól kijött.

Minden jó volt.

Tudtam, hogy a legjobb barátnőm és a barátom beszélgetnek MSN-en de sose zavart, mert teljesen megbíztam bennük.Bár ne tettem volna.Átvertek nagyon csúnyán.A hátam mögött 8 hónapon át csalt vele a pasim. Utólag kiderült, hogy a szülinapomon feküdtek le először.Akkor még csóknál több köztünk nem volt, pedig 3hónapja jártunk.

Sose sejtettem, hogy van köztük valami..még akkor se hittem el amikor már mindenki erről beszélt.Folyton azt bizonygattam magamnak, hogy Ők szeretnek a legjobban és sose tennék ezt meg velem.Aztán egy másik barátnőm megunta, hogy hülyéének néznek és feltörte a csaj MSN-ét és mindent megmutatott.Igaz, hogy csak az az napi beszélgettésüket tudta..de az is elég volt.

Voltak hatalmas veszekedések.

Első nagy szerelmem és a legjobb barátnőm így megalázott..teljesen kikészültem.Magamat és azt a csaj hibáztattam aki megmutatta, hogy mi történik a hátam mögött.Vagdostam magam, szándékosan fájdalmat okoztam magamnak, mert úgy gondoltam én vagyok a hibás.

Ezt már abba hagytam..de attól még a világ legszánalmasabb emberének tartom magam.Eltelt már 2 év de azóta nem volt senkim.Barátaim sincsenek, senkiben se tudok bízni.Egyszerüen nem megy..pedig próbáltam de mindenkiben a rosszatt veszem csak észre.

Anyukám szinte már könyörög, hogy forduljak dokihoz.1-2x erőszakkal elvitt a pszichológushoz, amikor az önkínzó korszakom volt.De magamtól még nem mentem.Mostánság sokszor nyulok drogokhoz,piához de hiába érzem pár órán át jól magam..utánna minden ugyan olyan rossz vagy még rosszabb.

Nekik ez semmit se jelentett..miután kiderült 1 héttel már nem voltak együtt...de belőlem egy kis senki lett.Most már tudom, hogy milyen a magány.Nincs semmi ami felvidítana..az emlékeim folyton előjönnek.Eszembe jutt, hogy milyen jó volt velük..mennyire szerettem Őket.

Tudom..nevetséges és szánalmas vagyok..De nem tudom mit tegyek vagy tehetnék.

18/L