Tényleg én nem értem meg őt? Tényleg én vagyok a gonosz?

17 éves lány vagyok, a barátom 21. Tegnap sütöttem sütit délután. Este, mikor a barátom átjött, megpusziltam, megöleltem, azután rögtön akartam neki hozni sütit, mert kíváncsi voltam a véleményére. Ő út közben még "le akart fogni", illetve szorosan meg akart ölelni, amit én viccből próbáltam kikerülni, hogy márpedig tőlem most sütit fog kapni, majd utána megölelem. Ki is mentem, hoztam kistányéron. Leült vele, lekezdte enni - ezalatt én közelebb mentem hozzá, hogy majd adok neki puszit. Ő félrehúzta a tányért, nyilván, hogy ki ne boruljon. Én erre szintén viccelődve úgy tettem, mint aki nem érti, miért húzza el a tányért, és vigyorogva mondtam neki, hogy jólvanmár, ne sajnálja, és az egyik szelet végébe beleharaptam - különben is, az elején kínálta. Miután végzett, annak a szeletnek a végét otthagyta. Megkérdeztem, hogy most azért, mert beleettem? Azt mondta igen... Meg hogy neki nem volt kedve már azt megenni. Mondanom sem kell, nekem ez iszonyat sz*rul esett, és próbáltam megtudakolni, hogy most ugyan miért nem volt hozzá kedve? A válasz mindig csak annyi volt, hogy "mert csak". A végére már olyat mondott, hogy mert az már hideg és nyálas... [mintha úgy ennék bármit is, hogy csorog a nyál a számból...] Ezek után még én lettem a gonosz, mert én nem értem meg, hogy hát neki nem volt kedve - és meg mertem kérdezni, hogy amikor máskor a számból veszi el a csokit, vagy megcsókol, az nem hideg és nyálas? Erre szintén annyi volt a válasz, hogy mert én mért nem vagyok képes megérteni, hogy neki nem volt kedve. Ja igen, és én meg se öleltem, mikor ő jött...

Most őszintén, szerintetek kinek van igaza? Meg egyáltalán, hogy mondhat ilyet a saját barátnőjének, akivel lassan két éve együtt van? Hogy kellett volna erre reagálnom, ha egyszer nagyon-nagyon megbántott? Ugortam volna a nyakába? :S