Mit csináljak, ha többször érzem rosszul magamat, mint jól, de mégis szükségem van rá?

Már lassan két éve együtt vagyok a barátommal. Az utóbbi időben az érzéseim terén eléggé elfajultak a dolgok, mondhatni miatta jöttek elő pánikrohamszerű tünetek.

Régen volt egy időszaka, amikor folyton megalázott. és még mostis elég furcsán viselkedik, az van amit Ő akar, tv-zik miközben társasozunk, és nem hallja, amit mondok. Akkor találkozunk amikor neki jó, ha nem lesz aznap este neten, akkor nem küld smst, nem hív fel, semmi. Ha átmegyek hozzá velem addig foglalkozik szexuálisan, amíg ki nem elégül. Már elpocsékolásnak is érzem a vele töltött időt, ha helyette Apuékkal lehetnék.

Ugyanakkor sok jó dolgot is csinál emellett: visszahív, hogy ne az én pénzem fogyjon telefonon, ha szomorú vagyok egyből próbál felvidítatni, és még egy csomó figyelmesebb dolog. Már rengetegszer eljutottam a szakítás gondolatáoz, de nem tudom megtenni. Konkrétan akkor jöttünk össze, amikor az életemben már mindent reménytelennek láttam, és Ő húzott ki belőle. Ha vele vagyok egy olyan biztonságérzetem van, amit én saját magamnak nem tudok megadni. Ráadásul lelkileg nagyon hasonlítunk. Ha szakításoz jutok, úgy érzem nem ér semmit az életem.

Járok pszichológushoz, de egelőre nem nagyon jutunk egyről a kettőre. Ha volt valaki így, vagy volt valakinek hasonló története, kérem írja le, hogy alakult!