Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen módon ismerkedhetne egy viszonylag szűk szubkultúrát kedvelő, abban mozgó, félénkebb, visszahúzódó lány?
Nemrég ért véget életem első kapcsolata, elhűltek az érzelmek, de én vagyok az aki még szerelmes... Egyelőre nem tudom hogyan fogok felejteni de nagyon szeretnék, viszont mivel tapasztalatlan vagyok, ő volt nekem az első minden téren nagyon félek hogy lehetetlennek fog tűnni hogy egyáltalán legyen még egy ember akinek majd akarjak 'adni magamból'. Majdnem egy évig csak ő létezett számomra és sok midnent el is hanyagoltam, nem tudtam hogyan kezeljek egy kapcsolatot. Most teljesen egyedül maradtam és beszélni sem beszélek senkivel erről mert direkt megfogadtam hogy nem fogok a barátaim nyakára járni panaszkodni. Most már máshogy csinálnék sok mindent, de túlságosan beleéltem magam hogy végre szeret valaki.
Jelenleg tartok tőle hogy az én körülményeimmel és adottságaimmal csaknem lehetetlen az ismerkedés.(belső adottságok, nagyon kishitű és visszahúzódó vagyok) Persze ezt nem most rögönre értem, hanem arra az időszakra mikor majd úgy fogom érezni hogy már el tudnék fogadni egy másik embert és kíváncsi lennék rá. Csak konkrétan rettegek hogy nem fogok találni senkit. Normális érzés ez ilyenkor? Hogy úgy érzem nála már senki nem lehet jobb. Végig úgy voltam vele hogy megtaláltam a világ legaranyosabb, őszintébb szívű emberét, ami manapság sajnos főleg ritkának tűnik. Csak túl éretlenek voltunk ehhez azt hiszem, és lány létemre én voltam az idősebb is egy évvel. Ha nem akarok elkezdeni "beleolvadni" a többség közé gondolkodásmód, ízlés, és külső terén sem, valóban rosszabb esélyekkel számolhatok? A kezdeményezés sem az erősségem, mert szeretem ha a fiú ad előbb valami jelet, nem szívesen járatom le magam, és idegesít más, rámenősebb lányok viselkedése. Igaz szerelmet kerestem benne is, és azt keresnék majd másban is ha egyszer sikerül túllépnem rajta... csak nagyon félek hogy nem fogok találni.
21/L
Nekem mikor véget ért az első több éves kapcsolatom, rossz volt,szenvedtem,elsírtam a bánatom egy közeli barátnőmnek(segít azért,hidd el),majd elfoglaltam magam stb,telt múlt az idő, egyszer csak rájöttem,hogy lezártam,elmúlt.
Találtam mást.:)
Ráadásul sok minden illik rám a leírásodból :félénkebb,visszahúzódó, na és zeneileg,öltözködésileg is kicsit eltérek,(goth közel áll)akivel együtt vagyok pedig teljesen más ilyen téren mint én.
Túl fogsz rajta jutni.
Sajnálom a 7 évet, baromira szörnyűnek hangzik, de ne kelljen azért is rosszul éreznem magam amiért tanácsot szerettem volna kérni, úgy hogy ne kelljen felfednem ki vagyok, pont ezért jöttem ide hogy pl elkerüljem az ismerősök találgatását pletykáit meg úgy egyáltalán hogy beleártsák magukat bármibe, és elhiszem hogy van amihez képest piti az én 1 évem, de van az a felfogás hogy mindenki a saját gondját érzi a legnagyobbnak, mindenkinek az fáj ami magával történik. Ha pedig itt tartunk én alapból vagyok lelkileg labilis bizonyos szinten és emellett szeretethiányos is, igen, úgy vélem, ha egy egészséges önértékeléssel és baráti élettel rendelkező vidám fiatal lány lennék, valószínű hogy pikk pakk kiheverném. Nem beszólni szeretnék egyáltlaán, csak kiállni magam mellett.
Köszi hogy leírtad, bízom benne hogy én is túljutok rajt... ezek szerint akkor van esély azoknak is akik kicsit "mások". Én is szívesen elsírnám csak nincs kinek, aki lenne legjobb barátnőm külföldön van és egy ideig nem is jön haza :D De nem baj megoldom... azért írtam ide hogy tapasztalatokról érdeklődjek mit lehet kezdeni ilyen helyzetben és hát remélem sikerül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!