Milyen módon ismerkedhetne egy viszonylag szűk szubkultúrát kedvelő, abban mozgó, félénkebb, visszahúzódó lány?

Nemrég ért véget életem első kapcsolata, elhűltek az érzelmek, de én vagyok az aki még szerelmes... Egyelőre nem tudom hogyan fogok felejteni de nagyon szeretnék, viszont mivel tapasztalatlan vagyok, ő volt nekem az első minden téren nagyon félek hogy lehetetlennek fog tűnni hogy egyáltalán legyen még egy ember akinek majd akarjak 'adni magamból'. Majdnem egy évig csak ő létezett számomra és sok midnent el is hanyagoltam, nem tudtam hogyan kezeljek egy kapcsolatot. Most teljesen egyedül maradtam és beszélni sem beszélek senkivel erről mert direkt megfogadtam hogy nem fogok a barátaim nyakára járni panaszkodni. Most már máshogy csinálnék sok mindent, de túlságosan beleéltem magam hogy végre szeret valaki.

Jelenleg tartok tőle hogy az én körülményeimmel és adottságaimmal csaknem lehetetlen az ismerkedés.(belső adottságok, nagyon kishitű és visszahúzódó vagyok) Persze ezt nem most rögönre értem, hanem arra az időszakra mikor majd úgy fogom érezni hogy már el tudnék fogadni egy másik embert és kíváncsi lennék rá. Csak konkrétan rettegek hogy nem fogok találni senkit. Normális érzés ez ilyenkor? Hogy úgy érzem nála már senki nem lehet jobb. Végig úgy voltam vele hogy megtaláltam a világ legaranyosabb, őszintébb szívű emberét, ami manapság sajnos főleg ritkának tűnik. Csak túl éretlenek voltunk ehhez azt hiszem, és lány létemre én voltam az idősebb is egy évvel. Ha nem akarok elkezdeni "beleolvadni" a többség közé gondolkodásmód, ízlés, és külső terén sem, valóban rosszabb esélyekkel számolhatok? A kezdeményezés sem az erősségem, mert szeretem ha a fiú ad előbb valami jelet, nem szívesen járatom le magam, és idegesít más, rámenősebb lányok viselkedése. Igaz szerelmet kerestem benne is, és azt keresnék majd másban is ha egyszer sikerül túllépnem rajta... csak nagyon félek hogy nem fogok találni.

21/L