Mi a véleményetek az olyan barátságról ami egy egy éjszakás kalandnak induló valamiből alakult át, de az egyik fél még mindig szerelmes a másikba?

Röviden a tények. Megismerkedtem egy pasival neten, majd másnaptól fogva minden nap több órát beszélgettünk csevegő programon, majd egy hét után elmondtuk egymásnak hogy bejövünk egymásnak, majd fél év után találkoztunk (a távolság miatt), és öszejöttünk, de nem működtek a dolgok. Nálam igen, nála valami gond volt (elmondása szerint pedig nagyon kívánt), aztán mikor hazajöttem még rá pár hónappal is évődtünk, aztán jött a srác életében egy csaj akibe halálosan beleszerett én pedig mikor ezt megtudtam, rájöttem, hogy én meg a srácot szeretem. Mivel nagyon fontos lett számomra, ezért fél év alatt eljutottam olyan szintre korlátok bevezetésével, hogy már eltudjam engedni, ugyanis alakultak a dolgok a csajjal. Majd jött még egy törés, ugyanis valami nem úgy sült el a lánnyal ahogy várta. Mivel nekem ő mióta ismerem rengeteget segített, így benne maradtam az életében és most én ápoltam az ő lelkét hónapokon keresztül. Közben elmondta, hogy hazalátogat, és hozzám is szeretne eljönni, és ha már ott van, folytathatnánk amit elkezdtünk amikor én voltam nála. Ekkor megint felébredt bennem a szunnyadó vágy iránta, hogy csak összejön végre valami (vagy csak végre letudom és akkor már annyira nem fog kelleni). Aztán másnap közölte velem, hogy egy barátja azzal az ötlettel állt elő, hogy zárja le minden lezáratlan kapcsolatát és induljon tiszta lappal (a csaj újbóli meghódításának), így választanom kellett, 1. a barátja leszek, és továbbra is az életem része marad, valamint segít a suliban (államvizsga előtt álltam), 2. megmondom, neki, hogy még mindig vágyom rá, ezzel elveszítem, és fél évig a földről lehet majd összevakarni. Az 1-est választottam, mert nem akartam hogy miatta a suli is veszélybe kerüljön. És most miután a csaj már elküldte jó párszor ő még mindig reménykedik, mi meg többet beszélgetünk mint eddig bármikor, megváltozott, és én reménytelenül szerelmes vagyok bele (amiről ő nem tud, vagy nem akar tudomást venni, pedig anno megmondtam neki). 3hét múlva itt lesz, és én már ezerszer elpróbáltam a dolgot, hogy mondom el neki mi a helyzet, és hogy elveszítem, de be kell valljam neki mit érzek, és ezzel lehet elvesztem életem eddigi legnagyobb és legfurcsább szerelmét,és egy nagyon-nagyon jó barátot akim valaha is volt. Csak a véleményetekre vagyok kíváncsi, és hátha van valakinek valami olyan gondolata, amiből tanulhatnék a jövőre nézve :-) (tudom hosszú, de ez még így is nagy vonalakban írja le a történteket)