Férfiak! Ti hogy élitek meg a szakítást, mi zajlik bennetek? Tudom, hogy ez egyénfüggő, de mégis érdekelne. Ha egy olyan nő hagy el titeket, akit imádtok? Buli? Nők? Ivás? És gondoltok arra, hogy visszaszerzitek, ha nagyon fontos nektek?

Eddig három szakításom volt, mindig ugyanaz volt mindegyik srácnál.

Először a teljes lelki összeomlás, aztán heteken át próbálkozás, hogy kezdjük újra, mindenféle ígéretek még szép jövő képek hangoztatása, aztán ezek egyre ritkulnak idővel, akkor jöttek náluk a haverok, bulizgatás, újabb felkeresések... aztán ők is elkezdtek edzeni meg ilyesmi, új hobbik és vele együtt új barátnő.

Kivéve az egyik barátom, mert vele újra összejöttem végül, és most boldogabbak vagyunk, mint valaha. :)

én most kezdek kijönni belőle

nők és ivás a szakítás utáni első hónapokban nem igazán nyerő dolog

én próbálkoztam mindkettővel

megpróbáltam összejönni egy alkalomra egy csajjal, még ő bele is ment volna de amikor megéreztem rajta a női parfümöt felfordult a gyomrom, egyszerűen ilyenkor minden csajról ő jut eszembe

az ivás azért rossz, mert amikor beittam, mindig jobban éreztem a hiányát, sokáig nem is ittam bulikban csak ezért

de egyébként maga a buli az jó, barátokkal lenni, beszélgetni, és persze ha van valami hobbi ami eltereli a figyelmünket erről az egészről az nagyon sokat segít

az utolsó kérdésedre válaszolva pedig igen, gondolunk rá de nem jön össze és idő után belátjuk, hogy akiért harcolni kell, az régen rossz

lemegyek valamelyik melegbárba vagy -szaunába, és hajrá.

kell a változatosság. :)))

Emlékszem egy pénteki napon reggel kaptam egy levelet tőle. Boldogan nyitottam ki a postaládát, mert már két hete nem láttam és nem hallottam felőle. Nekem is sok dolgom volt. Ahogy elolvastam ez első mondatot, már láttam, hogy baj van. Akkor gondoltam végig, hogy az eddigi hallgatás ami nem jellemző rá, már sugallta, hogy valami baj van.

A levelet nem is olvastam végig, mert tudtam, hogy nagyon fog fájni minden szó. Csak az utolsó sorát, amiben elbúcsúzik örökre. Dühös voltam, és csalódott, és szerelmes. Eszembe jutottak a gyönyörű percek, azután az, hogy ezt ezek után majd egy másik férfival fogja átélni, noha nem más miatt akarja, hogy vége legyen, de én láttam máris, hogy előbb utóbb lesz valakije. Az nagyon fájt.

Egész nap nem tudtam a munkámra koncentrálni. Próbáltam elmondani ebédkor az egyik barátomnak, de aztán nem sikerült. Tudtam, hogy a hétvégét egyedül fogom tölteni távol a családtól és barátoktól, tehát még ki sem tudom beszélni magamat.

Aznap este sokáig maradtam bent. Hazafelé menet újra eszembe jutott. Ahogy megérkeztem a vonattal, eszembe jutott, hogy a levél még mindig a belső zsebemben van. Ismerem magam tudom, hogy el fogom olvasni, és akkor megint fájni fog. Ezért leültem az állomáson a padra, és elégettem az egész levelet. Jó füst szagom lett tőle. Tőlem pár méterre egy tini csapat egyik lány tagja meglátta mit csinálok, és azt mondta "Úristen..." erre mindenki odanézett. Erre én: " Ez tuti nem szerelmes levél volt! ", és elnevettem magam. Az egyik srác elkezdte énelkelni a "Tábortűz" c. dalt. Ezután a levél már csak egy nagy kupac fekete korom volt. Széttapostam, hogy majd a szél elviszi, felálltam a padról és mentem haza. Sokkal de sokkal jobban éreztem magam utána, noha a hétvégén még bántott a dolog. Dühös voltam és csalódott. Vasárnapra már sikerült valamennyire kiheverni, így a hétfői munkámat már nem befolyásolta.

Azóta úgy vagyok vele, hogy privát dolgokkal csak szigorúan munka után vagyok hajlandó foglalkozni. Telefon reggel otthonhagy, vagy kikapcsol. A levelesládát már nem szívesen nyitogatom.

A remény nyugatott meg egyébként, hogy talán majd később újra vele lehetek de érzem, hogy nem így lesz, és mégtöbb fájdalmat fog okozni. De arra a hétvégére akkor is kellett valami, ami segít és ez egyesegyedül a remény volt.