Miért vagyok ilyen kishitű és miért keresem magamban a de-et?

24 éves koromig nem volt senkim és nem is nagyon éreztem, hogy tetszenék egy nőnek.

Nem volt, mert:

- Nem olyan a környezet. (műszakis diplomám van, férfias hobbik)

- Utálom az egyéjszakás dolgokat.

- Buliban nem tudtam ismekedni, mert vagy sok ribi volt, vagy 5 férfi ugrált körbe egy nőt, vagy én ittam satura magam. :)

Erre 3 hónapja megjelent az életemnen az álomnő. :) Mindend vele élek át. Vele vesztettem el, vele motorozok, kirándulok, hülyülök. Szóval jó a kapcsolat.

Ő folyamatosan mondja, hogy tökéletes vagyok neki.

Én pedig csak keresem a magyarázatot, hogy eddig miért nem vettek észre a nők. Biztos baj van velem, amit ő még nem lát.

Sajnos volt egy kisebb betegségem, amit meg kellett műteni és emiatt van egy kis komplexusom a nemi életemben. És ha van egy kisebb gond. Mondjuk lelakankadok a 2-ik menet közben, vagy könnyebben megyek el, akkor bennem egyből jön az, hogy na itt a DE. Pedig ezek ritka jelenségek. A barátnőm mondja, hogy nincs baj és jó velem a szex. És hogy ösztönösen jól csinálom és hogy gyorsan ráérzek a testére. Csak én meg elég hiú vagyok és én elvárom magamtól, hogy ő többször is elmenjen, vagy hogy egyből 2-3 szeretkezést is élvezetesen megoldjak.

Tudom, hogy gyerekes a kérdés, főleg úgy, hogy több diplomás értelmiségi emberről lenne szó, vagy mi. :)

De mit csináljak? Hesegessem el ezeket a gondolatokat és fogadjam el, hogy nekem sem megy mindig az, hogy többször megy a szeretkezés. Vagy kezdejek el tényleg aggódni a teljesítményem kapcsán és menjek dokihoz, pszichológushoz, gyógyszerézhez....?